Mindenki tisztában van a cannes-i filmfesztivált övező felhajtással és csillogással, de egy kicsit mégis szürreális látvány, ahogy délután 4-kor a káprázatos napsütésben fekete szmokingos urak, oldalukon a leggyönyörűbb estélyi ruhás hölgyekkel vonulnak végig a Croissette-en.
Ma Bertrand Tavernier francia rendező Madame de Lafayette regényéből zseniálisan adaptált versenyfilmjére érkezett a nagyszámú közönség. A katolikus-protestáns vallásháborútól sújtott 16. századi Franciaországban játszódó La Princesse de Montpensier (Montpensier hercegnője) gyorsan változó szövetségek és összeesküvések bonyolult szövevényét ábrázolja.
Én azonban ellógtam egy különleges film vetítésére, melynek címe Cameraman: The Life And Work Of Jack Cardiff (Kameraman: Jack Cardiff élete és munkássága), sőt, együtt borozgattam a rendezővel Craig McCall-lal, aki az elmúlt öt évet annak szentelte, hogy dokumentumfilmet készítsen a világ egyik legnagyszerűbb operatőrének tartott Cardiffról.
A filmjében is megjelenő Martin Scorsese a vetítésen előttem ült néhány sorral. A film után lesétáltam a tengerpartra, ahol egyből egy parti közepén találtam magam, ahol a katari sejk felesége, Sheikha Al Mayassa nyitotta meg hivatalosan Doha Filmintézetét (Doha Film Institute - DFI), mely új ernyőszervezetként Katar filmes kezdeményezéseinek összefogását tűzte ki célul; a pódiumról pedig ki más ecsetelné az új szervezet erényeit, mint Marty. Képes volt ide is követni.
„Nagyon örülök a World Cinema Foundation és a Doha Filmintézet közötti új együttműködésnek.” - mondta a Scorsese, akinek World Cinema Foundation nevű alapítványa három éves szerződést írt alá a DFI-vel kulturális értékeket képviselő nemzetközi filmek felújítására és megőrzésére.
Természetesen nagyon örültem, hogy újra láthatom Marty-t, de még ennél is jobban élveztem a hajnal 2-ig felszolgált ingyen italokat és ízletes zsúrszendvicseket. Pompás! Ezek a sejkek tényleg tudják, hogy kell fogadást rendezni.
Én, Marty és egy party
WireImage for Gucci