Bemutatkozó F1-es futamán azonnal pontot szerzett a 2002-es ausztrál nagydíjon. Azóta Mark Webber saját bőrén tanulta meg, hogy ebben a sportágban lehet, hogy bár egyik pillanatban a csúcson van valaki, a következőben már összeesküdött ellene a sors és fenékre is csücsült. Így amikor váratlanul felbukkant előtte a lehetőség, hogy megnyerje a magyar nagydíjat, az ausztrál klasszis nem habozott és két kézzel kapott utána.
Természetesen lehet azzal érvelni, hogy a szerencsének köszönhetem a győzelmet, hiszen Sebastian Vettel manőverét áthajtásos büntetéssel sújtották, de nekem így is jó! Elég ideje vagyok az F1-ben, hogy tudjam egyszer fent, máskor lent.
Bárki bármit is mond azonban, a köridőket akkor is meg kellett autóznom, amikor kellett és a szezonban eddig 314 kört töltöttem az élen, többet, mint a mezőny bármelyik másik pilótája.
A Hungaroringen aratott győzelem megadja az alaphangot az F1 most következő négy hetes szünetének.
Ez volt a negyedik sikerem ebben az idényben és ezzel sikerült visszaállnom a pontverseny élére is.
Seb harmadik helye azt is jelenti, hogy most már a Red Bull vezeti a konstruktőrök bajnokságát, így összességében mindannyian remek napon vagyunk túl.
Már a hétvége kezdetén tudtuk, hogy az RB6 nagyon versenyképes lesz. A Hungaroringen sok a kanyar és kevés a hosszabb egyenes, és ez a kombináció nagyon kedvez ennek az autónak.
A pénteki edzés után mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy nagy esélyünk van a győzelemre. Először azonban még meg kellett harcolni a pole-ért. Ez a csata egyértelműen Seb és köztem dőlt el: a Q2-ben még nálam volt az előny, de a Q3-ban gyorsabbnak bizonyult, így végül ő rajtolhatott az élről.
Emiatt én áttolódta a pálya koszosabb oldalára, ami általában nagy hátrány ezen a pályán, és ez idén sem volt másképp.
Seb és a harmadik helyről induló Fernando Alonso is jobban kapta el nálam a rajtot, ezért beálltam Fernando mögé és megpróbáltam az első kanyarban megelőzni őt. Nem ma kezdte ő sem a szakmát; hozzám hasonlóan ő is 150. rajtját ünnepelte az F1-ben és pontosan tudta, hogy mit kell tennie.
Jól védekezett és kénytelen voltam beérni a harmadik hellyel. Ezután az volt a tervem, hogy a boxkiállásnál kerülök elé, de aztán még addig sem kellett várnom. A 11-es kanyarban a pályán maradt egy-két alkatrész, és a 15. körben bejött a safety car és ahogyan várni lehetett, mindenki kiállt kereket cserélni. Engem kivéve.
A csapat szólt, hogy maradjak a pályán, mert úgy látták, hogy így képes lehetek akkora előnyt szerezni Fernando előtt, hogy később is előtte maradjak. Amikor folytatódhatott végre a verseny, igyekeztem 25 körön keresztül minél gyorsabb köröket futni. A taktika sikeréhez legalább 20 másodperces előny kellett Fernandóval szemben, ezért nagyon meghajtottam az autót.
Ez természetesen nem nélkülözte a kockázatot, hiszen nem tudhattuk, hogy a szuperlágy gumik bírják-e 42 körön át.
Az edzések során erre az eshetőségre nem készültünk, nem is próbálkoztunk ilyesmivel, ráadásul a versenynap meleg időjárása további nehézséget okozott. A bal első kerék eléggé elhasználódott a manőver végére, de végül minden jól sült el.
A 43. körben álltam végül ki és a srácok a boxban remekül dolgoztak, így 6 másodperccel Alonso előtt jöttem vissza. Sikerült tehát. Ebben a pillanatban tudtam, hogy megvan a győzelem; már csak a fennmaradó köröket kellett biztonságban végigautóznom.
Ahogy korábban is említettem: tény, hogy szerencsém volt, de de a köridőket akkor is szállítanom kellett, amikor erre szükség volt.
Most egy ideig nem jelentkezem. Kikapcsolom a telefonomat, és a nyári szünet alatt igyekszem elkerülni a repülőket és a hotelszobákat is.
Lazítani fogok Annie-vel, a kutyákkal és a nővéremmel, aki a családjával meglátogat minket egy időre.
Ha sikerült kipihennem magam, akkor elkezdek a következő, Spa-Francorchamps-i futamra készülni. Ez egy klasszikus pálya, amit minden F1-es pilóta imád. Gyors és izgalmas helyszín, és remélem az RB6 ott is hasonlóan teljesít majd.
Jó nyaralást mindenkinek!
Mark
Mark Webber írása az Ausztrál Daily Telegraph-ban jelent meg.
„Most az egyszer meg fogom lovagolni a szerencsémet” – Mark Webber