(Megérkezik az előétel: spenótos scampi, Burrata espuma és Alba szarvasgomba.)
RB: „Az elmondottakból tökéletes playboy imázst kreáltál magadnak...”
DC: „Lassan a testtel. Nem volt azért olyan sok barátnőm...”
RB:”...gondolom, a haverokkal is kerekedett néha egy-egy otthoni összejövetel. Ilyenkor mi a menü, chez Coulthard?"
DC: „Tészta, készen kapható sugo szósszal és tonhallal, valamint egy könnyű saláta, amit csak kiszórok a zacskóból, megmosom és tálalom is. Rájöttem, hogy ez .”
RB: „Ebben ki is merül a főzőtudományod?”
DC: „Nagyjából igen. Érdekes módon szeretem például a Jamie Oliver-féle főzős TV műsorokat, mert ott minden olyan egyszerűnek tűnik. Ha meghívnak, szívesen megyek is ilyen műsorokba.”
RB: „És milyen szerepet szánnak neked a stúdióban? A krumplihámozást?
DC: „Igen. És a rendrakásban verhetetlen vagyok. Otthon is mindig én csinálom. Karen főz, és meg rendet rakok utána. De meg kell jegyeznem, hogy lenyűgöz a séfek munkája. Ahogy összefogják az egész csapatot, és 60 vendég ugyanolyan jó minőségű, tökéletes hőmérsékletű ételt kap egyszerre - ez olyan, mintha a versenycsapatok összehangolt munkáját látnám.”
(Megérkezik a főétel: bölényszelet gombóccal, feketegyökérrel és vargányával.)
RB: „Tartasz attól, hogy a versenyzéstől visszavonulva felszedsz majd pár kilót?”
DC: „Nem, egyáltalán nem. Tudom, hogy néhány autóversenyző eléggé meghízott, miután már nem kellett arra figyelnie, hogy beleférjen az autóba, de túlságosan élvezem az egészséges étkezést ahhoz, hogy ez előforduljon. Nem is emlékszem, mikor vettem utoljára hamburgert gyorsétteremben. Az igazat megvallva, semmi ízt nem érzek azokban az ételekben! Fiatal koromban bulímiás voltam, és talán onnan gyökerezik, hogy az ételekkel kapcsolatban igényes vagyok. Fontos számomra, hogy jó dolgokkal tápláljam a szervezetem.
RB: „Van olyan, amit nem eszel?
DC: „Nem eszem sok húst. De amikor ilyen fenséges húst tesznek elém (mutat a tányérjára), akkor hatalmas mennyiséget tudok eltüntetni belőle. Nemrégen Argentínában jártam a Red Bullal, és az ottani steak egyszerűen szenzációs. Hát, így utólag végiggondolva, nem állíthatom, hogy a zöldségeknél kevésbé szeretem a húst. Persze a jó húst.”
RB: „Milyen vagy utasnak?”
DC: „Szívesen átengedem másoknak a kormányt. Ha Karennel utazunk, automatikusan indulok az anyósüléshez, és ő vezet. Igazság szerint nagyon idegesít a forgalomban való vezetés. Túl lassú és számomra túl unalmas. Annyira nem is vagyok oda a közúti autókért. Sokan gondolják, hogy ’Persze, Forma 1-es pilóta. Biztos minden évben megveszi a legmenőbb sportautót.’ Monacóban legtöbbször a Smart autómmal közlekedek. Van még egy régi M osztályos Mercedesem a svájci nyaralómnál, és eszemben sincs, hogy újabbra cseréljem őket.”
RB: „A Forma 1-ből való visszavonulásod után érdeklődsz esetleg más motorsport iránt?”
DC: „Versenyzőként nem, de még mindig az a véleményem, hogy a tehetséget illetően - és most nem a versenyzéssel járó összes egyéb dologra gondolok - a rallisok érdemlik ki az első helyet. Vezetni megtanulhatsz a Forma 1-ben is; ott egyenletes és sima a pálya, és - attól eltekintve, hogy verseny közben változik a gumik állapota, és az első futóműnél csökken a leszorító erő, ha túl éles fordulóval sebességet vesztesz - más nem változik. A ralli pilótáknak folyamatosan új döntéseket kell hozniuk. ’Mi az a sötét folt? Jég vagy víz? Jók a feljegyzéseim? Változik az időjárás?’ Michael Schumacher kétségkívül jó autóversenyző volt, de amit Sébastien Loeb az elmúlt öt évben véghezvitt, az legalább egy szinttel feljebb van.”
RB: „És ezt pont egy Forma 1-es expilóta szájából halljuk?”
DC: „Én mindig is ezt mondtam.”
(Megérkezik a desszert. Davidnek már egy esti rendezvényen kellene lennie, de az elbűvölő kiszolgálás itt marasztalta, és nem tudja kihagyni a desszertet, így átrendezte az esti programját. Vajon valami különlegesről maradt volna le? Bizony: mascarpone cseresznyével, joghurttal, Amaretto fagylalttal és yuzu zselével.)
RB: „Nos, a végéhez közeledik a ’hölggyel elköltött vacsora’.”
DC: „Ha legközelebb jövök a Hangar-7-be, elhozom magammal Karent is. Akkor majd a férfi témákra is sort kerítünk.”
RB: „Autókról azért volt szó...”
DC: „Igen, de csak érintőlegesen. Most a család a legfontosabb a számomra.”
"...ez az igazi hagyományos agglegény menü."