Danny Trejo az amerikai álom valódi megtestesítője, aki egy börtöncellából indulva meg sem állt a hollywoodi vörös szőnyegig. A Machete sztárját egy Los Angeles-i étteremben kapta mikrofonvégre Chris Sullivan…
Gondolom nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a pályafutásod nem ebbe az irányba indult el?
DT: 1969-ben jöttem ki a börtönből és tudtam, hogy vagy összekapom magam és mások segítésének szentelem az életemet vagy megyek vissza a börtönbe. Leálltam mindennel, és amikor helyre rázódtam szociális munkásként dolgoztam, drogosokkal. Az egyik srác, akivel foglalkoztam, felhívott és elmesélte, hogy már 108 napja tiszta, de egyszerűen annyi kokain van a munkahelyén, hogy nem fogja sokáig húzni. Megkért, hogy nem tudnék-e odamenni, és jelenlétemmel segíteni. Személyi asszisztensként dolgozott a Szökevényvonat című film forgatásán.
Tehát akkor fogalmazhatunk úgy, hogy a hátsó bejáraton jutottál be a filmek világába?
DT: Igen. Életemben először sétáltam be egy film díszletei közé, és láttam, ahogy ott állnak ezek az emberek, készülnek a szerepeikre és mindenki igyekszik minél keményebbnek látszani. Éppen a többiekkel viccelődtem, amikor odajött hozzám valaki és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem beszállni. „Beszállni, mibe?” kérdeztem. „El tudnál játszani egy fegyencet?” kérdezett vissza. Hirtelen átvillant az agyamon az összes börtön, ahol eddig ültem... Soledad, San Quentin, Tracy... Azt válaszoltam, hogy talán menni fog.
Ha jól tudom egy régi haverod a börtönből, Eddie Bunker is dolgozott ugyanezen a filmen? (Eddie Bunker forgatókönyvíró és színész leginkább a Kutyaszorítóban című film Mr. Kékjeként lehet ismerős a nagyközönség számára)
DT: Ő írta a forgatókönyvet. Statisztaként dolgoztam, amikor Eddie odajött és azt kérdezte: „Kellene nekünk egy ember, aki megtanítja az egyik színészt bokszolni.” Emlékezett, hogy San Quentinben évekig én voltam a bajnok. „Mennyit fizet?” kérdeztem. „320 dollárt egy napra.” Gondoltam ennyi pénzért azt szeretnék, hogy minimum verjem hülyére a srácot. De azonnal mondták, hogy dehogyis. Sőt vigyázzak, mert a srác (Eric Roberts) kicsit feszült idegzetű és lehet, hogy ő ver meg engem. „Annyi baj legyen,” mondtam. „320 dollárért nyugodtan adjatok neki egy botot és akár egész nap verhet!”
Jóval később tanácsadóként működtél a Szemtől szemben forgatásán?
DT: Fegyveres rablással kapcsolatos tanácsadóként kezdtünk el dolgozni a forgatáson.
Fegyveres rablással kapcsolatos tanácsadó? Ez fantasztikusan nézhet ki a szakmai önéletrajzodon!
DT: Michael Mann, a film rendezője még a Jericho Mile című börtönfilm forgatásáról ismerte a nagybátyámat, Gilbert Trejót. Meghallgattak, és azt mondta: „Remek volt, most akkor pedig szeretném, ha megismernéd, akikkel együtt fogsz dolgozni.” Na, gondoltam, akkor zsarukkal vagy hasonlókkal fogok találkozni, erre ott áll Al Pacino, Robert De Niro, Val Kilmer, Tom Sizemore, Jon Voight... Annyira ideges voltam, hogy szinte már fájt.
Mennyire volt realisztikus az a film?
DT: Erről csak annyit mondanék, hogy kisebb vitába keveredtem Michael Mann-nel arról, hogy vajon a filmben szereplő páncélszekrényt tényleg meg lehet-e fúrni. Michael azonban előttem járt egy lépéssel, és meglátogatta az egyik kasszafúró haveromat, hogy ellenőrizze ezt a tényt. Ennyire ügyel a legapróbb részletekre is.
Mi a helyzet a másik filmmel, A vér kötelezzel?
DT: Ez a film áll a legközelebb a szívemhez. Három évet húztam le San Quentinben, és ezért csodálatos érzés volt visszatérni oda. 18 hónapot ültem a déli blokk C5 50-es cellájában, a filmet pedig a C5 45-50-es cellákban forgattuk.
Miért ültél?
DT: Egy elég hülye átverésért. Sikerült egy szövetségi ügynöknek eladnom 5 uncia cukrot. A pénzt megkaptam, elástam, de úgy háromezret megtartottam.
Milyen volt a börtön?
DT: Természetes kiválasztódás, csak a legerősebb éli túl meg ilyesmi... az az igazság hogy a börtönben elég, ha az ember ismer egy-két embert, aki tényleg kemény. A legjobb haverom kétszeres életfogytiglaniját tölti éppen. A börtön az egyetlen hely a földön, ahol egy ragadózóból bármikor áldozat lehet és fordítva. Sok olyan keményfiút ismertem, aki bent teljesen széthullottak.
Szerinted melyik a legvalósághűbb börtönfilm?
DT: Az Állati kiképzés: ez jó barátom, Eddie Bunker könyvéből készült és és magát a valóságot mutatja be.
Mi a helyzet a bandákkal? Mit gondolsz a Maffiózókról vagy a Drótról?
DT: Azokra a sorozatokra gondolsz? Ezeket sohasem néztem. Az ilyen maffiózók vagy baltimore-i kábítószer kereskedők Kaliforniában labdába sem tudnának rúgni. Itt mi, mexikóiak irányítunk mindent.
Mesélj legújabb filmjeidről.
DT: Nemrég fejeztem be a Ragadózókat, és játszom Robert Rodriguez legújabb filmjében, a Machete-ben is, amelyikben egy, a Tarantino Grindhouse filmjében megismert karaktert alakítok. Nagyon izgatott vagyok ezzel kapcsolatban. Egy bérgyilkost játszom, akit egy szenátor meggyilkolása után feldobnak megbízói, ezért levadássza őket. Szórakoztató film lesz.
Robert, ha jól tudom az unokatestvéred.
DT: Valóban, ez azonban csak a Desperado forgatása alatt derült ki.
Az elmúlt időben sokat dolgoztál gyerekekkel.
DT: Szinte folyamatosan. Ha nem forgatok éppen, akkor általában a fiatalkorúak börtönében vagy középiskolákban vagyok. A fiatalok többsége, akivel dolgozom a ’fenyegetett’ kategóriába esik.
Mit tudsz nekik mondani?
DT: Kicsit mesélek magamról. Elmesélem nekik, hogy Kaliforniában 37 börtön van, és hogy Kalifornia erőszakra neveli az embert. A végén mindig megkérdezem tőlük: van valami célotok az életben, szeretnétek tenni valami hasznosat is vagy csak a helyet fogjátok foglalni ezen a bolygón? Melyiket választjátok?”
Robert Rodriguez Machete című alkotása Danny Trejo, Jessica Alba, Steven Seagal, Michelle Rodriguez és Robert de Niro főszereplésével nemsokára látható a mozikban. Az előzetest itt nézhetitek meg:
A jó, a rossz és a Machete: Danny Trejo