2006-ban Torinóban egy feltörekvő, alternatív, új hősöket kereső fiatal generáció sportágának csillaga volt. Négy évvel később Shaun White ismét az olimpiai aranyért szállt harcba. Utolsó interjúnkban azt firtatjuk, hogy érzi-e a rá nehezedő elvárások súlyát, és hogy valóban készen áll-e, hogy képviselje Amerikát?
Sokat edzettél és új trükköket gyakoroltál. Mennyire fontos célkitűzés számodra az Olimpia?
Ahogy egyre közeledik, egyre fontosabb számomra a második arany megszerzése, hiszen nagyon keményen dolgoztam. Meg sem tudom számolni, hány interjút készítettek velem ezzel kapcsolatban, vagy hányszor kérdeztek erről a témáról. Egyértelmű, hogy sokkal inkább erre koncentrálok, mint korábban, ez az, amit szeretnék csinálni.
Azt mondták rólad, hogy a nyerési vágyad kielégíthetetlen. Igaz ez?
Természetesen nyerni akarok, ez azonban egészen addig nem kattan be, amíg meg nem pillantom a félcsövet. A győzelem-kérdés a verseny hevében jön, amit tehetek, hogy megpróbálom felvértezni magam a versenyben maradáshoz szükséges eszközökkel. Most ezért tanulom ezeket a trükköket.
Azonban előfordult, hogy felkészületlenül mentem versenyre, és az a legrosszabb érzés, egyszerűen torokszorító, amikor hátra kell lépned és azt gondolod, „ezt a versenyzőt sehogy sem tudom legyőzni, semmilyen trükk nincs a tarsolyomban”. Megfogadtam, hogy soha többé nem kerülök ilyen helyzetbe.
Ami a kemény edzéseket illeti, egyik ismerősöm szerint ez a sportág 70%-ban mentális és 30%-ban fizikai igénybevétel. Biztos, hogy jelentős részben agyban dől el. Motiváltnak kell lenned. Ezért működött olyan jól a silvertoni félcső dolog. A gyakorlást szórakozással és kreativitással ötvöztük. A közelgő nagy esemény, mint például az Olimpia gondolata pedig határozottan ösztönzően hatott.
Olimpikonként kicsit felnőttebbnek érzi magát az ember?
Elképesztő lenne érmet nyerni magamnak és az USA-nak. Most sokkal büszkébben képviselem a hazámat, mint korábban. Csak utána [Torino] fogtam fel, hogy mit jelentett nekem, a családomnak, a körülöttem lévőknek. Fordulópontot hozott az életemben.
Az egész üzleti dolog, amit szerettem volna csinálni, sokkal könnyebben jött. Egymást követték az események.
Sokan elfelejtik, hogy kerültek az adott helyzetbe. Szerintem én nem tévesztem szem elől a célt. Snowboardos vagyok, ez a foglalkozásom. Igen, szeretek ruhákat és videó-játékokat, meg ilyesmiket csinálni, de a snowboardozásnak köszönhetően nyílt erre lehetőségem.
Most más a helyzet az első Olimpiádhoz képest?
Igen is, meg nem is. A legnépszerűbb sportágak versenyzőitől eltérően én nem kerültem annyira rivaldafénybe, a saját sportágamban azonban én voltam a verhetetlen fickó.
Most kicsit nagyobb a nyomás, de nincs ezzel semmi baj. Őszintén szólva nem emlékszem olyanra, amikor ne lettem volna ilyen helyzetben. Egyáltalán nem emlékszem olyan versenyre, ahol nem egy voltam a legyőzendő srácok közül, így nem érzem., hogy most nagyobb lenne a nyomás.
Biztos furcsa élmény lehet az Olimpia egy olyan srác számára, mint te. A felhajtás nem áll távol tőled?
A múltkor eléggé beparáztam. A többiek [USA csapat] jobban szeretik a hip hipot, és csupa bő ruhát vettek fel. Én nem figyeltem, amikor megszereztem a felszerelésemet, minden tele volt fényképezőgépekkel, és mindenki kérdezgetett, én pedig fel sem fogtam.
„Igen, persze, adjon egy M-est” - mondtam. „Az L-es jó lesz, mindegy.” Aztán bele kellett ugranom azokba a baromi bő ruhákba, és olyan... bénán néztem ki. Tudom, hogy gáz, de nem éreztem jól magam a bőrömben. És ennek a csapatnak vagyok a tagja. Furcsa volt.
Vannak bizonyos viselkedési elvárások is. Természetesen senki nem akar idétlenül viselkedni. Tudod, a média szerint mi végigbuliztuk az egészet, valójában a mi versenyszámunk az elején lezajlott, így mindenki a többiekért izgult, és nem buliztunk.
Ennyi edzés után bizonyára magabiztosnak érzed magad?
Nyilvánvalóan nem kontrollálhatunk mindent, a verseny eredményét pedig pontozóbírók döntik el. Egyszerűen meg kell csinálni. Alig várom. Jó érzés ilyen nagy eseményre várakozni, öt vadonatúj trükköm van, amiket még nem csináltam korábban, és igen, erősnek és magabiztosnak érzem magam.
Crispin Cannon/Red Bull Photofiles
Cikk részletek
Kapcsolódó tartalom
Snowboard félcső a sötétben, Louie Vitóval 2012.02.03.
Louie Vito mutat be néhány trükköt a sötétbe borult Copper-hegyi pályán, Coloradóban.
Az „Art of FLIGHT” filmzenéje megérkezett 2011.11.26.
A „The Art of FLIGHT” c. filmben elhangzó zene – a főcímtől a végefőcímig – mostantól az iTunes-on, vagy a www.artofflightmovie.com honlapon is elérhető. A „The Art of FLIGHT” a sport-akciófilmek...
FIS Snowboard World Cup - Limone Piemonte
The 2010–11 FIS Snowboard World Cup is finally upon us. Sponsored by LG, it is one of, if not the,...
TovábbShaun White a Rolling Stone címlapján 2010.03.22.
Dr Hook 70-es évekbeli dalával ellentétben Shaun White tényleg felkerült a Rolling Stone címlapjára, ahol a magazin legfrissebb kiadásának elején a gitáros snowboardos Jimi Hendrix emlékének adózva...
I-Pod a White-nál jobban szerepelt 2010.03.19.
Iouri Podladtchikov történelmet írt az Európában megrendezett Winter X Games SuperPipe versenyén, ahol aranyérmet szerzett.
Red Bull Butter Cup - Az első állomás 2010.02.08.
A Red Bull a New Hampshire-i Loon Mountain-ban rendezte meg az idei Red Bull Butter Cup sorozat első versenyét. A Red Bull idén még jobban kitesz magáért, hiszen nagyobb butter pad-ek, megszabott...
Arany és fehér