A nyolcvan éves férfi, aki elsőként lépett a Holdra, ritkán ad interjút, azonban az osztrák salzburgi repülőtér látványos légi helyszínén, a Hangar-7-ben belépett a Red Bulletin működési területére és repülés közbeni aggodalmakról (zéró), valamint földöntúli tapasztalatokról mesélt (számos).
Mi játszódott le az Ön fejében, amikor 1969-ben, azon a júliusi napon megtörtént a holdra szállás?
„Nos, az első dolog: meglepődtem, hogy megérkeztünk. Óriási megelégedéssel töltött el, hiszen körülbelül 400.000 ember egy évtizeden keresztül dolgozott, hogy eljuthassunk oda, és komoly elismerést éreztem mindazoknak a munkája iránt, aki mindezt lehetővé tették számomra.”
Tehát egyáltalán nem aggódott?
„Azt hiszem, a legfontosabb gondolatom az volt, hogy most nem szabad hibázni. Tudtuk, hogy az űrutazás némi kockázattal jár, és ezt elfogadtuk – mindez az előrelépés árának részét képezte. Tehát szerintem kevésbé tartottunk az általunk vállalt kockázattól, mint a kudarctól. Féltünk, hogy hibázunk, azonban emlékeim szerint a kockázattól senki sem tartott. Arra koncentráltunk, hogy a lehető legjobban elvégezzük a feladatot. Felmerült a kérdés, hogy az emberi ismeretek bővítésének lehetősége megéri-e ezt a befektetést, ami némi kockázattal jár, én pedig azt gondoltam: „Igen, ez az ismeretek komoly bővítésével járhat , és az egész emberiség számára előnyt jelent.” Megérte minden tőlünk telhető erőfeszítést megtenni, talán az életünk kockáztatása árán is.”
Ön mennyire érzi magát különlegesnek attól, amit tett?
„Jó érzés volt az emberek elismerése. Először a hírekben, aztán a tudományos intézetekben jelent meg, ahol olyanok ültek, akik szerint nem tudjuk megcsinálni az évtized végéig, szóval nagy volt a nyomás. Amikor megbeszélésekbe bonyolódtunk – hívjuk őket megbeszéléseknek, ahol az emberek nem értenek egyet mindenben, és előfordult némi vita – általában valaki felállt, és így szólt: És itt mit próbálunk elérni?” Erre valaki így válaszolt: „Az évtized végét.” És ez általában véget vetett a vitáknak.”
„A Hold felszínén még körülbelül 36 millió négyzetkilométernyi területet nem érintettünk” – Neil Armstrong
Az oroszok legyőzése is motiváló tényező volt?
„Nagyon is tudatában voltunk a versengésnek. A szovjetek jelentős előrelépést tettek a személyzet nélküli űreszközök, a bolygóközi szondák és az emberi űrrepülés területén: az amerikaiak jóval le voltak maradva. Azonban a felzárkózás kihívásnak bizonyult, meg is kíséreltük agresszív módon, az évek folyamán pedig szűkült a szakadék. Igazából csak a holdra szállásért folytatott versengés során egyenlítődtek ki az erőviszonyok, és végül szerencsések voltunk, hogy Alexejt [Leonov, a kor jelentős orosz űrhajósa, elsőként tett űrsétát] megelőzve léphettünk a Holdra. Nagyszerű verseny volt, és komolyan tiszteletben tartottuk a másik felet. Majd az első holdra szállásokat követően, a hidegháború során együttműködtünk. Történt néhány próbálkozás a művészetek területén, szerintem azonban a két ország kibékítésére tett legjelentősebb kísérlet az űrhajózásba fektetett együttes erőfeszítésünk volt.
1975 júliusában, hat évvel az Ön holdra szállását követően egy orosz és egy amerikai űrhajó kapcsolódott össze az űrben...
„Hiszem, hogy az Alexej, a Szojuz parancsnoka és Tom Stafford, az Apollo parancsnoka közötti kézfogás az űrkorszak egyik legfontosabb eredménye, egy felülmúlhatatlan történelmi esemény. Mindkettőjüknek gratulálok.”
Pontosan milyen érzés volt a Hold felszínén sétálni?
„A Hold gravitációs ereje sokkal kisebb, mint a Földé. Nagyon könnyűnek, kellemesen érzi magát az ember, nagyon könnyű a járás. Nagyon magasra lehet ugrani. Ha lenne ott egy házunk, nem lenne szükség lépcsőkre, mert egyik emeletről felugorhatnánk a következőre.” A hőmérséklet azonban meghaladja a 100°C-ot, szóval légkondicionált űrruha szükséges.”
Ön szerint az emberiségnek az Ön nyomdokaiba kellene lépnie?
„Véleményem szerint vissza kellene térnünk a Holdra. Szeretném, ha visszamennénk. A Hold felszínén hat különböző helyen jártunk, és körülbelül 36 millió négyzetkilométernyi területet nem érintettünk még..."
Az interjú bővebb változata elérhető ide kattintva angol nyelven a Red Bulletin-ben!
Servus TV
Cikk részletek
Kapcsolódó tartalom
Red Bull Music Academy | Various Assets: Not For Sale | Az album 2012.03.11.
A Various Assets a madridi RBMA-n rögzített bemutatkozó zenei anyag. Az egyik résztvevővel, Om Unittal beszélgettünk, hogy többet tudjunk meg az...
Red Bull Stratos 2012 | A kapszula indulásra kész 2012.03.10.
A Red Bull Stratos tudományos csapata megerősítette, hogy a kapszula, amely az osztrák sportolót, Felix Baumgartnert szállítja majd a világűr...
Red Bull Stratos 2012 | Felix Baumgartner egyedülálló rekordja 2012.03.01.
Felix Baumgartner egy osztrák rekorder ejtőernyős és bázisugró, aki korábban a La Manche-csatorna felett bemutatott, soha nem látott szabadeséses repüléséről ismert. Most egy nagy csapattal az...
Red Bull Stratos: Felix Baumgartner készen áll a világűr határáról végrehajtott szabadesésre 2012.02.07.
Az osztrák extrém sportoló, Felix Baumgartner repülési szakemberekből álló csapatával együtt készen áll a Red Bull Stratos projekt kihívására. Célja, hogy 36 576 méter (120 000 láb) magasságból...
Jeges űrhajós ugrása a világ végén 2010.12.10.
Az orosz hegymászó és bázisugró, Valerij Rozov fantasztikus extrém sportolói pályafutásában újabb mérföldkövet jelentő teljesítményt hajtott végre, amikor elsőként végzett bázisugrást az Antarktisz...
A Red Bull Stratos csapata bemutatja a kamerarendszerét 2010.09.02.
A Red Bull Stratos küldetés csapat ma először mutatta be azokat a kamerarendszereket, amelyek Felix Baumgartner sztratoszféra küldetését rögzítik és közvetítik majd, valós időben, HD...
Az ember, aki elsőként lépett a Holdra