A Scuderia Toro Rosso technikai vezetőjével beszélgettünk Monzáról, a legendás pályáról, Sennáról, Bergerről, Schumacherről és a közös sikerekről.
Sebastian Vettel remek teljesítményt nyújtva emelkedett felül a korai technikai problémán és végzett a negyedik helyen a 2010-es Olasz Nagydíjon. A pilótának nem ez volt első remeklése a monzai pályán, hiszen 2008-ban még a Toro Rosso pilótájaként futamgyőzelmet könyvelhetett el ugyanitt. Azon a bizonyos napon nem más irányította a fiatal klasszist a boxutca faláról, mint Giorgio Ascanelli, aki a jelenleg rábízott pilóták, Sébastien Buemi (a képen baloldalon) és Jaime Alguersuari eligazítása közben mesélt nekünk elképesztő pályafutásáról.
Mi volt első monzai élménye?
Versenymérnökként mutatkoztam be ezen a pályán még 1987-ben. A Ferrarinál dolgoztam és Gerhard Berger volt a pilótám. [Giorgio 1985-ben csatlakozott a Ferrarihoz kalkulációs mérnökként. Egy rövid ideig a Fiat rally programjánál dolgozott, majd visszatért a Ferrarihoz, mint Berger versenymérnöke.] Nagyszerű bemutatkozás volt, hiszen Berger, miután sorozatban négy futamot is feladni kényszerült, végül a negyedik helyen végzett. Ezután egy második hely következett Portugáliában, és a szezon utolsó két futamán, Japánban és Ausztráliában már a dobogó tetejére állhattunk. Különös.
Getty Images
Milyen volt Monza akkoriban?
Hát, ez még jóval azelőtt volt, hogy megépült volna ez a csodálatos komplexum. Ehelyett volt egy fal, és mindannyian egy ponyvatető alatt dolgoztunk. Kigurítottuk az autókat a sátor alól, egy kapun keresztül kitoltuk őket a pályára, és egy olyan bokszba állítottuk őket, mint amilyenben a lovak is várakoznak például a Melbourne Kupán. Nem volt különösebben kényelmes, különösen ha figyelembe vesszük, hogy mennyi munka is volt akkoriban. Péntek reggel érkeztünk meg a pályára, és tudtuk, hogy az edzés után ki kell venni a motort és berakni egy másik motort a pénteki időmérőre, majd ismét kivenni az edzésre… utána megint visszarakni a szombatzi időmérőre, és utána persze kivenni… [Akkoriban még pénteken és szombaton is voltak időmérő edzések, ahol olyan különleges nagyteljesítményű motorokat használtak, amelyek gyakran felrobbantak egy pár kör után.]
Mikor nyert először futamot Monzában az ön autója?
A rákövetkező évben, 1988-ban, megint csak Gerhard. A McLaren abban az évben 17 futamból 16-ot megnyert, de Monzában a dobogó legfelső két fokán a Ferrari állt. Nagyon megható pillanat volt. [Az 1988-as Olasz Nagydíjat pont egy héttel Enzo Ferrari halála után rendezték.]
„Ahogyan a szexnél, itt is a legelső alkalom a legemlékezetesebb!”
Sokat változott azóta Monza?
Most, hogy Hockenheim más lett és Indianapolis nincs többé, ez az egyetlen nagysebességű pálya, de nem is hasonlít arra, amilyen korábban volt. Régen nagyon hepehupás volt. Amikor berakták a sikánokat, a rázóköveken még lehetett menni; sőt, a kialakítás miatt az előzéshez kellett is használni őket. Nemrégiben, tavaly ha jól tudom, a pálya jellege teljesen megváltozott. Most már nem lehet a rázóköveken autózni. Most már olyan nagyok, hogy tönkreteszik az autót, ha a pilóta ezzel próbálkozik.
Melyik a legjobb kanyar a monzai pályán ön szerint?
A második Lesmo. Megőrizte karakterét, de már közel sem olyan izgalmas, mint korábban volt. Hatodik sebességben kellett autózni (abban az időben még nem hétsebességesek voltak az autók) és hatalmas bátorságot igényelt. 1991-ben, amikor Michael Schumacher először versenyzett Monzában még a Benetton színeiben, én a csapattársa, Nelson Piquet versenymérnöke voltam. Schumacher két tizeddel gyorsabb volt, mint Nelson. Azt mondtam neki: „Gyerünk már, túl lassan mész és lehagy ez a kölyök.” Nelson erre azt válaszolta, hogy szerinte nincs gond a sebességével. Megnéztük az adatnaplókat (ami abban az időben egy fél méter széles, 18 méter hosszú papírcsík volt), amiből kiderült, hogy a hat monzai kanyarból ötnél Nelson egy tizeddel gyorsabb volt, míg a második Lesmóban hét tizeddel lassabb, mint Michael. Nelson elmagyarázta nekem, hogy ez azért van, mert míg Michael 20 éves, addig ő „40, négy gyerekkel, aki éppen az ötödiket várja.” Egészen egyszerűen nem akarta megkockáztatni a második Lesmót. [Amikor John Barnard otthagyta a Ferrarit a Benetton kedvéért, Ascanelli követte őt és Nelson Piquet mérnöke lett. A háromszoros világbajnok nem sokkal azután visszavonult, hogy az ifjú és dühítően gyors Schumacher a csapathoz került.]
Getty Images
Több pilóta is nyert már Monzában az ön autóival...
1992-ben Ayrton Senna nagyszerű versenyt nyert a McLarennel, 1996-ban pedig Michael [Schumacher] a Ferrarival. Égető szükségünk volt arra a győzelemre. A korábbi versenyen, Spa-ban úgy gondoltam meghoztam életem döntését, de aztán volt még egy remek húzásom Monzában is. Papíron nyolc autó pályázott eséllyel a győzelemre: Jean Alesi vezette a mezőnyt a Benettonban, és szorosan mögötte autózott Michael, aki bár gyorsabb volt, nem tudta megelőzni. Amikor Jean kiállt tankolni, nekünk már csak egy körre elegendő üzemanyagunk volt, de úgy döntöttem hogy feszítsük tovább a húrt és Michaelt még két körre kint tartottam a pályán. Éppen hogy beért. Húsz méterrel a box előtt fogyott el a benzin, de végül is sikerült az élre kijönnie. Ezzel hősökké váltunk, de hozzá kell tenni, hogy ha csak 50 g benzinnel kevesebb van a kocsijában, akkor mindenki, teljesen jogosan, engem okolt volna a hibás döntésért. Sokan tudják rólam, hogy szeretem feszegetni a határokat. Néha bejön, néha nem. Ha igen, az nagyszerű eredményeket szülhet, de ehhez folyamatosan ezt kell csinálnom. [Amikor Gerhard Berger átment a McLarenhez, ő ajánlotta a Ascanelli szolgálatait a csapatnak. Ascanelli csatlakozott, de végül Berger csapattársával, Ayrton Sennával dolgozott. Több sikeres, Sennával eltöltött idényt követően Ascanelli visszatért a Ferrarihoz. Schumacher Spa-ban annak az okos döntésnek köszönhetően nyert, hogy addig menjen ki a boxutcába, amíg kint van a biztonsági autó, miközben az egyébként sokkal jobb Williams autók kudarcot vallottak.]
Ugyanilyen jó volt nyerni Sebastian Vettellel is?
Nem. Olasz vagyok, imádom Olaszországot és imádok olasz csapattal nyerni. A győzelem mindig fantasztikus érzés, de ahogyan a szexnél, itt is a legelső alkalom a legemlékezetesebb! A Gerharddal aratott győzelem mindig is a legemlékezetesebb sikerem marad. Nagyon boldog voltam, amikor megszereztem azt a bizonyos első győzelmet a Red Bullnál, és külön öröm, hogy Sebastian ilyen jól ment. Valójában az ő érdeme a siker. A futamot nem mi nyertük meg, mi csupán adtunk neki egy megbízható autót, amit ő mesterien irányított. Tartom magam ahhoz a véleményhez, hogy vizes pályán még ma is ő a leggyorsabb. Emlékszem, hogy szombat délután még a taktikán dolgoztunk abban a hiszemben, hogy a futamot száraz pályán futjuk majd. Megmondtam neki, hogy nem fog tudni az élen maradni végig, de célozza meg a harmadik helyet – a legfontosabb dolog az volt, hogy ne vesztegesse az idejét arra, hogy Felipe Massa Ferrarijával küzd, mert az rakétaként megy el mellette. Közöltem vele, hogy ha erre fogja fecsérelni az idejét, akkor a dobogónak is búcsút inthet. Miután már jó pár órája különböző taktikai helyzeteket elemeztünk, Seb azt kérdezte tőlem: „Mi lesz, ha esik az eső?” Annyit válaszoltam neki, hogy „Akkor gratulálni fogok!”
Giorgio Ascanelli interjú