A Sex Pistols eredeti és jelenlegi basszusgitárosa, Glen Matlock nevéhez fűződik a banda leghíresebb albuma, a Never Mind The Bollocks 12 száma közül 10.
Glen helyére ezután Sid Vicious lépett a Pistolsban, ő meg megalakította a Rich Kids-et Rusty Egan és Midge Ure társaságában, emellett pedig rendszeresen turnézott olyan előadókkal, mint például Iggy Pop, Johnny Thunders, Frank Black, Dead Men Walking (Slim Jim-mel a Stray Cats-ből). Jelenleg saját zenekarával, a Glen Matlock and The Philistines-el járja a világot. Ezen felül most készül bemutatkozni a hetvenes évek újjáalakult legendás csapata, a Faces basszusgitárosaként. A jelenlegi felállást Glen mellett három alapító tag, Ronnie Wood gitárr), Ian McLagan (billentyűk) és Kenney Jones (dob) egészíti ki, és Mick Hucknall énekel.
Glen-nel Chris Sullivan beszélgetett egy csésze tea fölött, és a beszélgetés során szóba kerültek legújabb projektjei is, többek közöttpéldáull a londoni 1,2,3,4 fesztiválon tett fellépése is.
Hogy sikerült az 1,2,3,4?
Ragyogóan. A közönség imádott minket. Főleg hatvanas évekbeli pszichedelikus nótákat játszottunk olyan bandáktól, mint a Troggs és a többiek.
Roger Sargent
Már a kezdetektől Faces rajongó voltál?
Nem igazán. 13 vagy 14 éves koromban kezdtem el hallgatni őket. Emlékszem, hogy volt egy régi rádiógramofonunk Elvis és Little Richard lemezekkel, amit még a nagybátyámtól kaptunk. Fogtam magam és lementem a Portobello Road-ra [London egyik trendi bevásárló utcája], és megláttam az egyik kirakatban egy Long Player című lemezt. Megvettem, felraktam a lejátszóra és onnantól kezdve nem volt visszaút. Ez volt a Faces első albuma. Rendszeresen néztem a Small Faces-t a Ready Steady Go-n [egy brit tévéműsor a hatvanas években], de aztán elég sok idő kimaradt, mert főleg a foci izgatott akkoriban. Utána azonban ismét belevetettem magam a zenébe, és elkezdtem azokat a bandákat hallgatni, akiket ők is, mint például The Meters, Booker T, David Ruffin. Nagyon tetszett ez a rock banda egy soul énekessel és amerikai R ’n’ B behatással.
Jártál a koncertekre is?
Emlékszem először a Rainbow-ban [egy színház Észak-Londonban] láttam őket, talán 15 éves koromban, és ez egy meghatározó élmény volt. Ők a dobszóló alatt nem tűntek el, hogy igyanak valamit, ahogy akkoriban minden zenekar. Nekik saját bárpultjuk volt a színpadon külön pultossal. Látszott rajtuk, hogy remekül szórakoznak. Abban az időben főleg olyan komor arcú, magukat túl komolyan vevő bandákat lehetett látni és hallani, mint például Barclay James Harvest, akik komoly fejjel Beatles feldolgozásokat játszottak. Közben pedig az olyan zenekarokról, mint a Faces sugárzott, hogy nagyon élvezik, amit csinálnak.
Az Anarchy in the UK egyébként lényegében ugyanazon a basszusfutamon alapszik, mint a Faces Had Me A Real Good Time száma.
A Pistols többi tagja is szerette őket?
Persze! Nem sokkal miután először találkoztam Paul-al [Cook] és Steve-vel [Jones], összefutottam velük, amikor éppen a tetőn keresztül törtek be egy koncertre, hogy megnézzék, ahogy Keith Richards Ron Wood-dal és Mac-kel játszik. Steve Jones csengőhangja még ma is a Faces Pool Hall Richard című dala. Mindannyian imádtuk a zenekart, kivéve Johnny Rotten, aki nem állhatta őket...
Nagy hatással volt rád Ronnie Lane [a Faces eredeti basszusgitárosa]?
Természetesen. Nagyon is. A Faces egy különleges banda volt, és Ronnie Lane is különleges. Úgy tanultam meg játszani is, hogy Faces dalokat és még egy pár másik nótát hallgattam, és próbáltam együtt basszusgitározni a zenével. Az Anarchy in the UK egyébként lényegében ugyanazon a basszusfutamon alapszik, mint a Faces Had Me A Real Good Time száma. Ha meghallgatod Ronnie basszus témáját, akkor hallani, hogy szinte megegyezik az enyémmel. Steve gitározása is nagyon hasonlít Ronnie Wood-éra, bár különbözően játszanak. Természetes pályafutásunk során rengeteg új dolgot tanultunk, de az biztos, hogy ők nagy hatással voltak ránk. Nekem igazából az tetszett, ahogy a rock, a soul és a blues keveredett.
Roger Sargent
Milyen érzés azzal a zenekarral játszani ma, akik tinédzser korodban a kedvenceid voltak? Nem fura?
Nem igazán, mert nagyon keményen dolgoztam azért, hogy ma ott tartsak, ahol. Tulajdonképpen vicces, mert tudat alatt már régebben is játszadoztam ezzel a gondolattal. Nem gondoltam volna, hogy végül összejön. Már 30 éve ismerjük egymást, amióta 1978-ban McLagan csatlakozott a Rich Kids turnéjához. Tudtam, hogy ő nagyon szeretné újra összehozni a csapatot, ezért megkértem, hogy szóljon egy jó szót az érdekemben és én is igyekeztem közbenjárni. Aztán egyszer játszottunk együtt és úgy gondolták, hogy megfelelek. Úgy érzem, én vagyok a megfelelő ember erre a feladatra, mert tudom, hogy miről szól ez a dolog. Megfelelő embernek lenni sokszor kevésbé szól arról, hogy milyen jó zenész az ember, mint hogy mennyire tud beilleszkedni, hogy mennyire megfelelő a hozzáállása. Ugyanez igaz Mick Hucknall-ra [a jelenlegi énekes] is. Ő fantasztikus, és szerintem az emberek kellemesen fognak csalódni, ha meghallják, amit tud. Hozzám hasonlóan ő is nagy rajongója a bandának, és a megfelelő hullámhosszon van.
Mi az oka annak, hogy Rod Stewart [a Faces eredeti énekese] nem részese a projektnek?
Ebbe az ügybe egyáltalán nem folytam bele és nem is szeretnék. Ennek ellenére nincs kizárva, hogy a jövőben ő is csatlakozzon - az ajtó nyitva áll előtte. Ahogyan Mick Hucknall is mondta: „Ha Rod szeretne jönni, én boldogan félreállok és figyelem a színpad széléről.” Egyáltalán nincs szó haragról. Minden együttesnél előfordul ez a fajta melodráma, én pedig csak élvezem, hogy velük játszhatok. Ron Wood nagyon összeszedett és még mindig fantasztikusan játszik. Ron és Mac hihetetlenül jól megértik egymást. Egyszer már próbáltunk Kenney James házában, és nagyszerűen sikerült. Hallanod kellene, ahogy Mick Hucknall az I’d Rather Go Blind-ot énekli. Libabőrős lettem, ahogy hallgattam.
„Mick Hucknall fantasztikus, és szerintem az emberek kellemesen fognak csalódni, ha meghallják, amit tud.”
Az első nagyobb szabású fellépés a Goodwood fesztiválon lesz, ugye?
Valóban. A terv az, hogy most elvetjük a magokat, és ha minden jól megy.... akkor lehet, hogy a jövő év elején folytatjuk.
Glen Matlock a Sex Pistol