Fonda_Teaserbild_clear_3.jpg

 

A Red Bulletin legújabb kiadásában Peter Fonda elmondja, hogy a filmes szakmában eltöltött 50 év után miként tartja ilyen jól magát és miért örül annak, ha még mindig a Szelíd motorosok Amerika Kapitányaként tartják számon...

Peter Fondával Bécsben találkozunk, ahol nemrég fejezte be legújabb filmje, a Harodim forgatását. A sokat megélt színész kipihentnek látszik. Kezében vizespalack. Fonda minden túlzott lelkesedés nélkül magyarázza, hogy a könnyű műanyag palack nem tartalmaz kétes eredetű vegyi anyagokat, mint például BPA-t. A palackot Amerikából hozta magával, de sima csapvízzel tölti meg, mert úgy hallotta, hogy a világ nagyvárosai közül Bécsben a legjobb az ivóvíz. Elmondása szerint már az ízéből kiszúrja a víz minőségét, és azt a benyomást kelti, hogy akár órákig tudna beszélni a vízről vagy egy tucat olyan témáról, amiről hosszú, változatos és lendületéből cseppet sem vesztő életútja során annyi tapasztalatot szerzett. Apja híres színész volt, lánya híres színésznő, és a producerként, társ-forgatókönyíróként és színészként is a nevével fémjelzett Szelíd motorosok olyan korszakalkotó film lett, amely megváltoztatta Hollywoodot és a film szép számú 1969-es közönségét is.

RED BULLETIN: Jól néz ki, fiatal és fitt. Szinte alig változott a Szelíd motorosok óta. A jelek szerint jót tesz Önnek a Peter Fonda-lét.
PETER FONDA: Sok vizet iszok. A fejem és a szívem is a helyén. Szeretek jósággal viszonyulni az emberekhez. Nem akarok rossz lenni, de ha valaminek véget kell vetni, akkor felemelem a szavam ellene. Ez az elszántság a szívemből fakad. Ez így jó: Nagyon boldog srác vagyok. Papíron 72, valójában nyolc éves.

40 évvel azután, hogy a Szelíd motorosok Amerika Kapitányaként neve oly legendásan összefonódott a motorokkal, pont a fiatalabb éne révén száguldozik Kalifornia útjain az egyik leggyorsabb és legerősebb utcai motorral, az MV Agusta F4CC-vel.
Mindenki aggódik miattam [nevet]. Tetszik, hogy a filmben nem látható a holttestem – olyan, mintha egy álom lettem volna, egy mítosz. És most egy F4-essel térek vissza a földi világba. Nagyon király ez a gép. Olyan, mint egy olasz mestermű: az én Modiglianim. A nappaliban tartottam, feleségem legnagyobb bánatára.

Tudja visszafogottan is vezetni az F4-est, anélkül, hogy a seriff kiakadna tőle?
Ahol nincs rendőrség és nincs egy lélek sem az úton... na ott aztán adom neki a gázt! Tudom, hogy mire kell vigyáznom. Nem szabad megbíznom a közlekedési lámpákban és a többi jelzésben. Semmiben sem, mert egy pillanat alatt jöhet valaki és nekem annyi.

Ahogy James Deannel is történt?
Igen, valahogy úgy. James nagyon gyorsan ment. Amikor én begyorsítok, tudom, hogy senki nincs az úton rajtam kívül. A gond az, hogy nagyon magas vagyok, hosszú végtagokkal. A motort pedig sokkal alacsonyabbakra tervezték. Úgy nézek ki rajta, mint egy imádkozó sáska. De nem gond, mert tudok élesen kanyarodni, ha jön egy akadály. Ez nem ment a Harley vagy a Triumph esetében, sőt még az 1978-as BMW R100RS motorommal sem – ami egyébként szintén fantasztikus gép. Az enyém sárga.

 

 

 

Mindenki emlékszik az első járgányára. Apja, Henry Fonda egy ütött-kopott bogárhátú Volswagent adott Önnek. Így próbálta elterelni a figyelmét a hollywoodi csillogásról?
Otthon nálunk nem volt hollywoodi csillogás, egy szikrányi sem. Gary Cooper és James Stewart volt a két keresztapám, de számomra csak a barátaink voltak, nem színészek vagy ünnepelt sztárok. Egyik alkalommal John Wayne és Randolph Scott a cowboyok pitch nevű kedvelt kártyajátékát játszották. Apám ott volt a nappaliban, John Wayne meg odajött hozzám, elszedte a játékpisztolyomat és letette az asztalra, akárcsak a vadnyugati filmekben. Így viccelődtek nálunk, családi barátokként. Semmi csillogás. Hosszú időbe telt, amíg ráébredtem, hogy az apám nagyon különleges foglalkozást űz. Nagyon fiatal voltam, amikor anyám meghalt, így az életemben apám játszotta a központi szerepet – apaként, nem pedig színészként. Sokan azt gondolják, hogy könnyű volt érvényesülnöm Peter Fonda fiaként, de soha nem beszélt nekem a színészetről. Soha nem magyarázta el, hogyan kell csinálni. El kellett lesnem tőle. Néha elvitt magával a színházba, mert nem tudott kire hagyni. Persze már maga a környezet is hatott rám.

Úgy 14 éves lehettem, amikor otthon hallgattam a férfiak beszélgetését, és Gary Cooper azt mondta: „Ha tudom, mit csinálok, nem kell eljátszanom.” Később, amikor saját színészi munkámra gondoltam, visszaköszönt ez a mondat. Ha tudod, mit csinálsz, nem kell eljátszanod. Ha nem veszed észre, ahogy a fogaskerekek forognak az agyamban, akkor nyert ügyem van. Ez a szexi a mi munkánkban, hiszen hirtelen nagyon intim kapcsolatba kerülünk a közönséggel.

A Szelíd motorosok 1969-ben került a mozikba, és azóta sem forgatott ehhez mérhető hatású filmet. Van, akit ez tönkretesz, de nem Önt. Hogy lehet?
Apai gének, no meg a keresztnevem és a vezetéknevem jelentése.

A Peter nem a legmenőbb név, vagy tévedek?
Tényleg nem. Kiskoromban gyűlöltem a Peter nevet. Azt akartam, hogy a barátaim másként szólítsanak. Nem voltam megelégedve magammal. Nagyon vézna voltam, túl nőies kezekkel. Az utolsó csepp a pohárban a ’peter out’ (csütörtököt mond) kifejezés volt. Aztán megtudtam, hogy a Peter a ’petrus’ szóból ered, ami angolul ’rock’ (szikla), a Fonda jelentése pedig ’bottom’ (alj). Egészen a 13. századig vissza tudtuk vezetni a családfánkat olasz ágon. Amikor rájöttem, hogy a nevem jelentése ’Rock Bottom’ (mélypont), arra gondoltam, hogy egész különleges, és a a mai napig tetszik. Innen már csak egy irányba mehetsz: felfelé. Tessék, én vagyok a mélypont! Megadatott, hogy az életem során végig tanuljak. Ha tudok tanulni belőle, szabad ember vagyok. Szóval a családom történetéből hozott útravaló segített abban, hogy megtartsam a helyes irányt.

Volt azonban egy s más a múltjában, ami kevésbé segített. A Szelíd motorosok nem éppen az egészséges, jövőbe tekintő életérzést propagálta.
A Szelíd motorosokért kapott gázsimból vettem egy 25 méteres vitorlást, ami a világ leggyönyörűbb és legjobb hajója. Az lett az otthonom. Imádok az óceánon vitorlázni, hatalmas távolságokat megtenni. Gyakran 4000 mérföldnél is hosszabb utakra vállalkoztam. Szextánssal navigálok – na jó, a mai GPS már pontosabb. A tengerjárók lelkek számára Hawaii a spirituális központ. Ez a világ legelszigeteltebb országa, a polinéz vándorlók, és maga a nyelv utolsó állomása. A nyelv az afrikai busmanoknál kezdődik és a hawaiival ér véget. Hamarosan megyek vissza Mauira vitorlással. A hegyekben túrázok, motorozok, aztán újra hajózok. Nagyon egészséges életforma.

A vitorlázás a drogozásnak is véget vetett. Azt gondolták, hogy állandóan beszívva hajózok a tengeren, de egy vitorlással nem lehet csak úgy lehúzódni és éjszakára leparkolni. Tovább kell hajózni. Beszívva nem boldogulsz a szextánssal, csak színjózanul. Nem szabad elfelejtened, hogy felelősséggel tartozol mindenkiért, aki a fedélzeten van.

A művészet is hatott Önre.
Ezt Dennis Hoppernek köszönhetem. Számos híres művészt ismerhettem meg. Dennistől tanultam mindent, amit tudni kell a pop art-ról. Olyan művészeket ismertem meg, mint Claes Oldenburg, Roy Lichtenstein és Robert Rauschenberg. És a híres Henry Fonda fiaként még Picasso műtermébe is bebocsátást nyertem. Beszaladtak a gyerekei. Így szólt hozzám: „Csinálok neked valami apróságot.” Ránézett a palettájára és spanyolul beszélt a festékeihez. Azt mondta: „Szar vagy. Nem vagy te semmi. Olyan, mintha föléd szállt volna egy madár, és rád pottyantott volna.” Aztán franciául folytatta: „Gyönyörű vagy. Nagyon szép. Maga vagy az egyensúly és a tökély – látom.” Aztán: „Egy rakás szar vagy!” Elképesztő volt. Ez volt a performance art.

 

Peter Fonda Lifestyle Shot 1

 

Siker, hírnév, művészet, az óceán, mindez bőséggel. Nem érezte néha, hogy visszavegyen, elmerüljön valami olyan spiritualitásban, mint a buddhizmus, ahogy számosan teszik?
Nem. Tisztelem a meditációt, mert tényleg van hatása. Azokat is tisztelem, akiknek ilyesmire van szüksége. Egyáltalán nincsenek előítéleteim. Kilencéves koromban az iskolából hazatérve megkérdeztem apámtól: „Apa, mit jelent az, hogy nigger?” Teljesen kikelt magából, nagyon megharagudott rám: „A szádra ne vedd még egyszer ezt a szót.” Azt azonban nem magyarázta el, hogy miért ne? Csak rettentő mérges lett. Nat King Cole volt az első fekete, akivel találkoztam. Annyira fekete volt, hogy nekem már lilának tűnt. De nagyon kedves volt, így arra gondoltam, hogy a lila emberek a világ legkedvesebb emberei. Lehetett ez részemről diszkrimináció-ellenesség vagy akár naivitás, de ez azóta sem változott.

Tartja még a kapcsolatot a másik Szelíd motorossal, Jack Nicholsonnal?
Nem találkozunk gyakran, de sokat beszélgetünk telefonon. Nagyon vicces figura. Szeretem Jacket. Nagyon jól játszott a Szelíd motorosokban. A közönség nem igazán értette ezt a két fazont, akik egyértelműen marihuánát szívtak ... bár soha nem ejtettük ki a nevét, amíg egyszer azt nem mondtam Jacknek: „Ez fű.”
Azt mondta: „Úgy érted... marihuána?”
Ez Jack! Magánemberként Jack már rég kipróbálta a füvet, mégis nagyon meggyőző a filmben: Nem tudom. Így is elég bajom van a piával meg az ilyesmikkel. Nem akarok rászokni, tudod.”
„Nem fogsz rászokni.”
Aztán engem mutat a kamera, de én meg sem szólalok. Csak mosolygok. Jack megszólal: „Nem tudom. Szerinted okés? Hadd, hadd, hadd nézzem! Jó illata van.”
„Tessék, gyújtsd meg.” Az első gyufaszál eltörik, ami nem volt megírva.
Jack odahajol hozzám, és én meggyújtom. Megszívja, aztán így szól: „Hát, azt hiszem, ízlik. Biztos, hogy szabad?”
Én nem szólalok meg. Aztán: „Kicsit hosszabban tüdőzd le.” Benn tartja. Ezután a kamera áttér Dennisre, aki az ufókról dumál, meg mindenféle hülyeségről, hogy a Vénuszról jönnek hozzánk látogatók. A háttérben látni, ahogy Jack még mindig nem vesz levegőt.
Azt mondom Dennisnek: „Hé, te beszívtál.” Ő meg: „Tudom. De láttam ezt a három valamit, és azt mondták, hogy az ügyvéd meg fog halni. Ő a legártatlanabb.” Az általam ismert összes görög drámában és tragédiában az ártatlanságot éri támadás legelsőként. Nincs miért megölni, mégis megölik csupán azért, mert velünk van. Ez adja a drámai hatást; ettől érzi a néző úgy, hogy választania kell a maradék két főszereplő között, aki Dennis és én. Könnyű a döntés. A sebességőrült bicskás pártján állsz vagy a titokzatos, de nagyon laza srácot választod? Motorozni akarsz, könnyen venni az életet és napról napra élni. Akkor Amerika Kapitányt választod, nem pedig a Dennis által alakított Billyt. A közönség számára sokkoló hatású, amikor Dennis elesik. Amerika Kapitány visszafordul, hogy segítsen Dennisnek. Látjuk, amikor a teherautón lévők megszólalnak: „Vissza kell mennünk.”

Amikor ezt írtam, 1967. szeptember 27-én, úgy akartam megírni, hogy a közönség azt gondolja, hogy segíteni mennek vissza – mivel rájöttek, hogy szörnyű dolgot tettek. De én úgy látom, úgy játszottam el és úgy jelenik meg a filmvásznon, hogy azért mennek vissza, mert el akarják tüntetni a szemtanút.
Így aztán megölik ezt a mitikus alakot, Amerika Kapitányt, a motorja pedig felrobban – én magam nyomtam meg a gombot a robbantáskor. A kamera felülnézetből mutatja az égő motort és Dennis holttestét. Az enyém azonban nem látszik, hacsak ki nem merevíted a filmkockát. Tetszik az ötlet, hogy nem látható a holttestem, mintha egy álom lettem volna, egy mítosz. Az emberek még most is odavannak a Szelíd motorosokért. Állandóan ezt hallom. Engem is ’Szelíd motorosként’ emlegetnek. Pedig nem vagyok az. Peter Fonda vagyok. A mélypont – de ezt elfelejtik.

Fonda legutóbbi filmje, a Harodim egy összeesküvés elméleten alapuló thriller, amely meglévő dokumentumfilm jeleneteket sző bele egy kitalált történetbe, ami teljesen más színezetben láttatja a 2001. szeptember 11-i terrorista támadásokhoz vezető eseményeket. Olyan hősről mesél, akit nem a szalagcímekből, hanem a sorok közötti olvasva született meg.

 

Peter Fonda Lifestyle Shot 2

 

Elképzelhetőnek tartja, hogy a szeptember 11-i támadások mögött esetleg az USA kormánya állt?
Hallottam az elméletről, bár én nem osztom ezt a véleményt. A filmben egy alapjaiban gonosz férfit alakítok, és ez egyik jelenetben Lazarus nevű fiamhoz beszélek, aki halottnak hitt. Megtudja, hogy mi történt valójában, és ez vezet el oda, hogy elmondom neki a támadások mögött meghúzódó történetet. Azt, amit már hallott ugyan egy terroristától, de nem hitte el. Érdekes volt egy ilyen figurát alakítani. Szerintem nem tudjuk, mi az igazság – ugyanezt gondolom Kennedy elnök meggyilkolásáról is. A film későbbi részében a terroristákról beszélek, és elhangzik a számból egy George Bush által mondott kifejezés. „Vagy velünk vannak, vagy a terroristákkal.” Aztán így folytatom: „Hogyan is nevezte az a pojáca” – vagyis Bush – őket [a terroristákat]? Gonosz-tevőknek?” El tudod képzelni? A gonosz-tevők! Ezt a részt én tettem hozzá – nem volt benne a forgatókönyvben. Éppen ettől tűnik olyan valódiknak ez az egész politikai dolog, mert annyira ostoba. A gonosz-tevők! Olyan, mintha egy nyolcévesnek olvasnál. Látszik, mekkora pojáca az, aki ilyen szót használ a terroristákra.

A filmben a támadásokhoz önkénteseket toborzó terrorista az amerikai életstílus jellemzőit használja ösztönzésként: az erkölcsi romlást és a tiszteletlenséget.
A tiszteletlenség részével egyetértek, mert szeretem a Marx testvéreket. Teljesen illik rájuk, nagyon viccesek. Szerintem a kormányunk tényleg romlott, de ez a személyes véleményem. Persze igaz, lehet, hogy őrült az amerikai életstílus. A film azt is megmutatja, hogy a világ egyik mozgatórugója a félelem.

Néha úgy vélem, hogy a kormány azért állítja, hogy bizonyos információk birtokában van, mert fenn akarja tartani a félelmet. Tudom, hogy vannak ellenségeink, nyilván nem akarok leülni velük ebédelni, de nem félek tőlük. Persze, bizonyos értelemben én nem szokványos alak vagyok, hiszen idősebb vagyok és sok mindent megéltem már. Az újszülöttek két alapvető félelemmel jönnek a világra: a zuhanástól és a hangos zajoktól való félelemmel. Minden egyéb félelmet életünk során tanulunk. Félni tanítanak bennünket.


A Red Bulletin májusi kiadása további érdekes történeteket tartalmaz és letölthető az App Store-ban található ingyenes Red Bulletin iPad alkalmazás.

További információ: www.redbulletin.com

Riporter: Herbert Volker; Fotók: Philipp Horak

Cikk részletek