Milyen érzések kavarognak benned, most hogy megnyerted a 2010-es Red Bull Illume Image Quest-et?
Chris Burkard: Határtalan boldogságot érzek. Nehéz szavakba önteni, hogy már maga a jelölés is milyen érzéseket keltett bennem, és az a tény, hogy pályatársaim és általam határtalanul tisztelt szakemberek előtt vehetem át a győztesnek járó díjat pedig valóban különleges és megtisztelő. Nagyon szerencsésnek érzem magam ebben a pillanatban. A célom valójában csak annyi volt, hogy sikerüljön a versenyre eljuttatnom egy képet, ahol egy-két szerkesztő talán felfigyel rá.
Hatalmas megtiszteltetés döntőbe jutni, ahogyan már maga az is, hogy egyáltalán itt lehetek. Egy testen kívüli élmény volt ott állni a színpadon (a díj átadásakor). Nem tudtam, hogy mit csináljak, mit gondoljak. Kevés olyan pillanat van egy fotós életében, amikor ténylegesen értékelik és megbecsülik az általa végzett munkát, és úgy tekintenek rá, mint egy emberre, aki gyönyörű képeket készít. Mi általában a színfalak mögött meghúzódó vízhordók vagyunk, és éppen ezért ez egy olyan lehetőség, amiről csak álmodni mertem korábban. Hálával tartozom.
Először is Peter Mendia, a szörfös felé, aki deszkájával a vízen siklik (a fotón) és ezzel segített megvalósítani ezt a képet. Másodszor pedig a tájnak: egy gyönyörű bolygón élünk, és képeim elsődleges célja, hogy arra ösztönözzem az embereket, hogy menjenek és fedezzék fel a világot, ahol élünk.
Mi a kép története?
C: 2009-ben Chilében jártunk, az egyik leggyönyörűbb helyen, amit valaha is láttam. Hetekig azonban csak az esőben ültünk; szörnyű volt. Egy reggel arra ébredtünk, hogy teljesen kitisztult az ég, és a hullámok egyszerűen mesések voltak. Elmentünk megnézni egy pár helyet, és ez volt az utolsó, amit meglátogattunk. Aznapra nem terveztünk mást. Felmásztam egy homokdűne tetejére, hogy kicsit hátrábbról tudjak egy olyan képet is készíteni, amelyen a szörfös mellett az egész táj és környezet is látszik. Ez a kép lett a végeredmény. Kicsit ijesztő is volt, hogy milyen jól sikerült. A fotósok általában arra törekednek, hogy minél közelebb helyezkedjenek az eseményekhez, de én pont az ellenkezőjét akartam. Utólag azt mondom, hogy jól döntöttem, hiszen ez lett belőle.
Számomra a fényről vagy adott esetben a a fény hiányáról, a sötét felhőkről vagy a közelgő viharról, az ilyen egyszerű pillanatokról szól minden, vagy például a világ legszebb estéjéről... Ha - ahogy ezen a képen is - sziluettként fotózok valamit, akkor időtlenné válik. Az ilyen pillanatokat lehetőség szerint a legtermészetesebb módon szeretném megörökíteni, mintha az emberek ott sem lennének.
Milyen érzés volt részt venni a Red Bull Illume-n?
C: A verseny nagyszerű volt. Nézegettem a többiek képeit és azt gondoltam magamban: „Össze kell szednem magam”. Egy másodpercig sem gondoltam, hogy akár nyerhetek is. Megnézegettem a különböző sportokról készült képeket, és az általuk létrehozott szépséget és arra gondoltam, hogy „úristen, mennyi remek fotó készül.”
Nem használok vakut, nem kísérletezgetek, egyszerűen csak természetes környezetben, természetes fényviszonyok között dokumentálom a világot. Bevallom őszintén, azt hittem, hogy a zsűri a technológiailag fejlettebb és modernebb képeket fogja előnyben részesíteni. A kép készítésénél tulajdonképpen visszatértem a fotózás alapjaihoz.
Mi a következő lépés a szörfös fényképészet számára?
C: A szörf-fotózás folyamatosan fejlődni fog. Mindig lesznek emberek, akik különböző irányokba haladva feszegetik majd a határokat. Nem hiszem, hogy lesz majd egyetlen dolog, aki a következő nagy durranást jelenti. A fotósok egymást ösztönzik és motiválják, hogy egyre több és lenyűgözőbb képet készítsenek. Ami a technológiát illeti, a határ a csillagos ég. Vakuk, rengeteg féle megvilágítás, a stúdióban alkalmazott különböző effektek, stb. Szerintem lesznek olyanok is, akik visszatérnek majd a filmhez, illetve esetleg a nagyobb formátumokhoz. A szörfös fotózásban rejlő lehetőségek még távolról sincsenek kimerítve, ezen a területen az emberek kedvükre fedezhetnek fel és alkothatnak.
Mit csinálsz a mindennapokban?
C: Fotós vagyok a Surfer Magazine-nál. Itt az a feladatom, hogy naponta ellenőrizzem a beérkezett e-maileket és kiderítsem, hogy mire van szüksége a szerkesztőnek és a képszerkesztőnek. Sokat beszélek a szörfösökkel, felkutatom, hogy hol, mi történik, és hetekre, hónapokra, sőt akár évekre előre megtervezem, hogy mit fogok csinálni. Az utazásaimat általában jóval előre meg szoktam tervezni.
Hogyan kezdted a fotózást?
C: A fényképészet nem jött természetesen, keményen dolgoztam azért, hogy jól menjen. A suliban művészettörténetet tanultam, és szórakozásképpen rajzoltam és festegettem. Sokat jártam szörfölni a haverjaimmal, és egy nap kezembe került egy fényképezőgép, és abban a pillanatban úgy éreztem, megtaláltam azt a médiumot, amelyen keresztül legkönnyebben tudom kifejezni magamat. Ráébredtem, hogy ez az, amit csinálni szeretnék. Rengeteg energiát fektettem bele és végül is sikerült karriert csinálnom belőle. Még így is sokáig tartott azonban, hogy egy ilyen képet tudjak készíteni.
További infók a www.redbullillume.com címen!
Interjú Red Bull Illume Image Quest 2010 győztesével