A gördeszkás Ryan Decenzo arról mesél nekünk, hogy milyen hatással voltak rá a Tini Nindzsa Teknőcök, hogy hogyan készül a 18. Summer X Games-re, illetve, hogy milyen Vancouverben deszkázni.
Amióta 2010-ben áttért a profik táborába, a Red Bull által felkarolt Ryan Decenzo ismert név lett a street skating világában. A 25 éves vancouveri ifjú tavalyi éve remekül sikerült: megnyerte a Game of S8 versenyt a 17. Summer X Games-en és a Dew Tour-on is az élen zárt. Az idei nyárnak is nagy reményekkel vághat neki: gőzerővel készül az X Games 18-ra, amely most csütörtökön rajtol.
A jelenleg Huntington Beach-en, Kaliforniában élő Decenzot múlt héten a Venice Skateparkban értük utol, ahol mesélt többek között a közelgő versenyekre való felkészülésről, illetve arról, hogy a Tini Nindzsa Teknőcök (elsősorban Leonardo) miatt kezdett el deszkázni.
Világéletedben tudtad, hogy gördeszkázni szeretnél? Ha ötödikben a tanárod megkérdezte volna tőled, hogy mi szeretnél lenni, mit válaszoltál volna?
Csak hetedik, nyolcadik környékén kezdtem el gördeszkázni, így erről ötödikben biztosan nem mondtam volna semmit. Szerintem azt válaszoltam volna, hogy se iskolába nem szeretnék járni, se dolgozni nem szeretnék soha. Talán profi focista vagy valami hasonló szerettem volna lenni.
Mi késztetett arra, hogy elkezdjél deszkázni?
Gyerekként sokáig szemeztem vele, de egyszerűen nem volt lehetőségem deszkát venni és elkezdeni. Kiskoromban imádtam a Tini Nindzsa Teknőcöket nézni. Nagyon bejött, ahogy a csatornában száguldoznak. Akkor még azt sem tudtam, hogy mi az a gördeszkázás, de el voltam ájulva, hogy ez mennyire menő. Amikor végre sikerült szereznem egy deszkát, száguldozni akartam és megtanulni az ollie-t és az összes többi trükköt, ahogy rájöttem mik is azok. Ezen felül egy csomót játszottam videojátékokkal, mint például az első Tony Hawk játékokkal, és ezekből is sok mindent ellestem.
Catie Laffoon/Red Bull Media House
Mikor döntöttél úgy, hogy főállású gördeszkásként csinálsz karriert magadnak?
Kamaszként sokat deszkáztam és valahogy sikerült szponzorokat szereznem. Főiskolára jártam, volt egy részmunkaidős állásom, közben persze deszkáztam és ez kezdett egy kicsit sok lenni. Megnyertem egy versenyt, és azt mondtam magamban: „Rendben, teszek egy próbát ezzel, igyekszem jól érezni magam, és ha nem jön össze, akkor sincs baj, szórakoztam egy keveset és vesztettem egy pár iskolaévet.” Nem volt nehéz döntés, de ugyanakkor, ha véletlenül nem jön be, akkor lehet, hogy ma nagyon más lenne az életem.
Milyen a dél-kaliforniai deszkás színtér Vancouverrel összevetve?
Vancouverben van az egyik legnagyobb deszkás közösség Kanadában, elsősorban a kedvező időjárás miatt. A téli fagy itt nem tart sokáig; sokat esik viszont, tehát picivel többet lehet deszkázni, mint Kanada más területein, de Kaliforniához képest azért sokkal rosszabb. Az esőtől elolvad a hó és felrepedezik a talaj, ezért ha esel, olyan mintha fogakra esnél és a karjaidat rágnák. Gyerekkoromban rendszeresen lapátoltuk a havat a skateparkokban, garázsbeállókban és olyan helyeken, ahol deszkázni szerettünk, abban a reményben, hogy másnapra száraz lesz a terep.
Vancouver egy saját kis világ ez, míg ezzel szemben Kalifornia a gördeszkázás központja Észak-Amerikában, de talán Dél-Amerikát és Európát tekintve is. A gördeszkázás innen indult. Itt vannak a gyökerei, és itt mindig rengetegen vannak jelen a gördeszka-iparból.
Mit csinálsz, ha éppen nem egy deszkán állsz?
A haverjaimmal lógok, lazulok és videojátékokkal játszom. Mostanában sokat golfozok, mert nagyon szórakoztatónak találom, és mert nem könnyű. Szeretem a kihívásokat. A gördeszkázás, csakúgy mint a golf nagyon nehéz. A csapatsportokért nem rajongok viszont. Ahol passzolni kell a labdát, és valaki mindig elrontja a többieknek, én meg ilyenkor azt mondom magamban, hogy „elegem van, akkor én sem passzolok.” A deszkázás egy nyers dolog - csak te magad vagy és a deszka. Én az ilyen sportokat szeretem.
Mennyiben változott a gördeszka-ipar az évek során?
Sokkal nagyobb lett. Egyre nagyobb márkák szeretnének bekerülni és kerülnek is be. Remek dolognak tartom ezt a növekedést, ahogyan azt is, hogy a deszkázás egyre elfogadottabbá válik és az emberek nem mutogatnak automatikusan, hogy: „Ezt itt nem lehet csinálni!” Kicsi elnézőbbek, és maximum annyit mondanak, hogy: „Srácok, nem tudjátok, hogy itt van egy skatepark az utca végében?”. Ez ma már világszerte egyre elfogadottabb és ez örömmel tölt el.
A szüleid mivel foglalkoznak, és mennyire támogattak fiatalabb korodban abban, hogy gördeszkás legyél?
Egy kicsit ki voltak borulva, hogy én és az öcsém mennyi időt és energiát fektetünk a gördeszkázásba. Kórusban mondtuk mindig, hogy: „Kész vagyunk a házi feladattal, megyünk deszkázni.” Ez persze nem volt igaz, de azért mentünk. Amikor hazaértünk, befejeztük a házit és mentünk aludni, de ez persze azt vonta maga után, hogy egyre rosszabbak voltak az iskolai eredményeink.
Édesanyám sokáig járt a British Columbia Egyetemre Vancouverben, édesapám pedig gépész a Toyotánál, így ő több technikumba is járt, ezért mindketten értetlenül néztek ránk, hogy mit is csinálunk, mit fogunk kezdeni magunkkal. Biztosak voltak abban, hogy pofára fogunk esni, és kudarcot fogunk vallani. Ma már azonban úgy érzem mindketten büszkék ránk. Örülnek, hogy sikerült, amit szerettünk volna.
Catie Laffoon/Red Bull Media House
Öcséd, Scott deszkás pályafutása hogy áll?
Már közel profi szinten van. Ő volt az első amatőr versenyző a Plan B-nél, amikor visszatértek. Elég komoly nevet harcolt ki már most magának a gördeszkázás világában.
Mit szeretsz legjobban a versenyzésben?
Szeretek a többiekkel deszkázni, úgy, hogy nem csak hülyülünk és alaptrükköket nyomunk. Versenyezni olyan, mintha a haverokkal vagy más profi deszkásokkal nyomnánk egy kiélezett, de ugyanakkor szórakoztató menetet. Legjobban az jön be, ha a tudásuk legjavát mutató tehetséges deszkásokkal versenyezhetek, mert az engem is jobb teljesítményre ösztönöz.
Hogyan készülsz az X Games-re?
Vancouverben voltam, elnéztem egy-két skateparkba, és deszkáztam az öcsémmel. Nagyon jól nyomja. Évek óta deszkázunk együtt. Nagyjából egy szinten vagyunk, ezért ha együtt gurulunk, egymást ösztönözzük jobb teljesítményre. A felkészülés lényegében abból áll tehát, hogy skateparkról skateparkra járok Scott-tal, remekül érzem magam és igyekszem nem megsérülni. Időről időre nyújtok is egy keveset, próbálok viszonylag egészségesen étkezni és nem járni a Wendy’s-be nagyon gyakran.
Szoktál még idegeskedni a versenyek előtt?
Vannak napok, amikor nem megy igazán jól, de versenyem van, akkor azért ideges vagyok egy picit. De ha az ember sokat gyakorol, rendszeresen deszkázik, és minden klappol, az sokat elvesz ebből az érzésből. Minden az adott naptól függ, de egy kis lámpaláz azért mindig van.
Ha nem profi gördeszkás lennél, mit csinálnál szívesen?
Szerintem profi lennék egy másik sportágban, talán snowboardoznék, bár lehet, hogy túl hidegnek találnám és hagynám is az egészet. Nagyon szeretek rajzolni. Talán grafikus lehetnék? Amikor suliba jártam lövésem se volt, hogy mit csinálnék szívesen, így azt mondhatom, hogy a gördeszkával szerencsém volt.
Interjú Ryan Decenzoval | Gördeszkázás