Rozov Thomas Senf / Global Newsroom


Az orosz hegymászó és bázisugró, Valerij Rozov fantasztikus extrém sportolói pályafutásában újabb mérföldkövet jelentő teljesítményt hajtott végre, amikor elsőként végzett bázisugrást az Antarktisz egyik leglátványosabb és legnehezebb csúcsáról. Az expedíciót nehéz mászókörülmények között - például mínusz 30 fokban - végzett felkészülés előzte meg.


A Földnek kevés olyan távoli és barátságtalan zuga van, mint a Drygalski-jégnyelv. Az extrém sport kiválósága, Valerij Rozov furcsa vonzódást érzett az Antartktisz keleti részén lévő Maud Királyné Föld e tája iránt. Az ezer méteres vastagságú jégtakaróból kimagasló csúcsok a vadállatok fogaira emlékeztetnek. Rozov arra vállalkozott, hogy megmássza az Ulvetanna (norvégül Farkasfog) nevű itteni legmagasabb csúcsot, majd leugorjon róla. Az elmúlt években a moszkvai fiatalember több szenzációs bázisugrásával hívta fel magára világszerte a figyelmet. Leugrott például az Európa legmagasabb hegyének számító Elbrusz tetejéről, vagy a közelmúltban Kamcsatkán egy aktív vulkán peremére végzett bázisugrást.

Legújabb expedíciója, a „Red Bull Antartktisz Projekt” nem Rozov szólóteljesítményét jelentette, de a nyolc fős, orosz, szerb, svájci és török tagokat tömörítő csapatban neki jutott a vezető szerep.
A csapat először Dél-Afrikából az Antarktiszon lévő Novolazarevszkaja orosz kutatóbázisra repült, majd onnan további 200 kilométert tett meg egy kisebb teherszállító géppel a Drygalski-gleccser lábához. „Olyan érzés volt, mintha űrhajósként egy távoli csillagra érkeztem volna.” - mesélt Rozov az időnként mínusz 30 fokos hőmérsékletű vidékről, ahol a nap 24 órájában világos van.

A két hetes felkészülést követően Alexander Ruchkin hegymászó társával és Thomas Senf hegyi fotóssal Rozov felmászott az Ulvetanna 1000 méteres falára. A szárnyas repülőruhát viselő Rozov 45 másodpercig zuhant a sziklafal előtt, majd kinyitotta ernyőjét és biztonságosan földet ért. A csapatnak még várnia kellett az őket elszállító repülőgépre, és az időjárás szokatlanul nyugodt volt, így Rozov a tervektől eltérően két másik hegyet is megmászott – a Tungespissen (2,277 méter) és a Holtanna (2,650 méter) csúcsokat, melyek közül az utóbbi az egyetlen az Antarktiszon, amelyről már korábban bázisugrást hajtottak végre.

Dél-Afrikába visszatérve a „bázismászó” Rozov így jellemezte az expedíciót: „Olyan volt, mintha egy másik bolygón jártunk volna.” - mondta. „Nagy elégedettséggel tölt el, és még sokáig nagy örömmel gondolok rá vissza.”

*A bázisugrás angol elnevezése - a BASE - az ugorható négy fix alapobjektum kezdőbetűiből álló mozaikszó: B=buildings (épület), A=antennae (antenna), S=spans (híd) és E= earth/cliffs (föld/szikla).

Cikk részletek