RED BULL

Liam Neeson, a Schindler listája, a Michael Collins és az Igazából szerelem című filmek sztárja meglehetősen későn vált hollywoodi akcióhőssé. Az Ismeretlen férfi (Unknown) című legújabb filmjében látható színész elárulja, hogy miként segítik a fiatalon ringben töltött évek mostani karrierjét.

Hamarosan 60 éves lesz. Meglehetősen későn debütált akcióhősként...
Higgye el, engem lep meg a legjobban. Az akciófilm volt az a műfaj, ahol nem igazán volt keresnivalóm a harmincas éveim derekán. Abban az időben ott volt Arnold Schwarzenegger, Bruce Willis és a többi fazon. Nem volt érdemes ezen a területen próbálkoznom. Na persze azt is hozzá kell tennem, hogy nem is ajánlottak ilyen szerepeket. Pályafutásomban az Elrabolva (Taken) sikere hozta meg a késői változást, amelynek Luc Besson volt a producere. Hihetetlen volt. A film az Egyesült Államokban is nagy sikert aratott, így egy csapásra akcióhős vált belőlem. Ki gondolta volna?

Szóval amatőr ifi bokszolói múltja végül jól jött...
Azt hiszem, igen. Kezdem úgy érezni, hogy az életben semmi sem véletlen. Annak idején sikeres sportkarrierről álmodoztam. Hat vagy hét évig minden időmet a boksznak szenteltem. Nagyon komolyan vettem. Így aztán a producerekkel ellentétben pontosan tudtam, hogy néz ki egy bunyós jelenet. Később nekik is feltűnt, hogy „ez a pasi tudja, hogy kell egy ütést pontosan bevinni”. Hirtelen elkezdtek akciófilmes forgatókönyvekkel bombázni. Egyébként rettentően élvezem. Úgy érzem magam, mint egy kis srác, akit éjszakára véletlenül bezártak a játékboltba.

Melyik volt a legkeményebb mérkőzése?
Az, amelyik először döbbentett rá, hogy jobb lenne abbahagynom a bokszot. 16 éves koromban egy meccs közben kisebb agysérülést szenvedtem. Ezt egyébként később jól tudtam használni, amikor az Ismeretlen férfi szerepére készültem. Ebben egy professzort alakítottam, aki elveszíti az emlékezőképességét. A meccs után úgy öt percig teljesen bekattantam. Úgy éreztem magam, mint akit beszippantott egy másik univerzum, és fogalmam sem volt, hogy mit mondanak a körülöttem lévők. Csak azt láttam, hogy mozog az ajkuk. Bámultam a kezemet és azt gondoltam, hogy nem is a saját testrészemet látom. Az ezután történtekre egyáltalán nem emlékszem. Csak arra, hogy mindez az 1960-as évek Észak-Írországában esett meg. Akkoriban senki nem hallott olyanról, hogy „agysérülés”. Ráadásul megnyertem a meccset. Aztán egyszerűen hazaküldtek. Olyan volt, mintha földönkívüliként csöppentem volna egy emberi testbe. Később eszembe ötlött: „A fenébe! Ez még egyszer nem fordulhat elő velem. Jobb, ha abbahagyom a bokszolást.”

Még most is edz?
Soha nem hagytam abba. Mindig törekedtem a jó erőnlétre, és rendszeresen járok edzőterembe. A forgatások alatt gyakran 15 órát dolgozom. Ezt csak megfelelő erőnléttel lehet bírni. Az edzés a napi programom részévé vált. Mindig azt mondom: „Vigyázz a szívedre. Ne étkezz egészségtelenül és légy óvatos az alkohollal. A szíved a legjobb barátod.”

Ma is bokszol?
Bokszzsákkal még edzek, de a ringbe már nem megyek be.

De meg tudná magát védeni, ha arra kerülne a sor?
Úgy érti, ököllel? Mindenképpen! Az viszont más tészta, ha pisztolyt fognának rám. A legutóbbi filmeimhez intenzív fegyverkiképzést is kaptam. Valójában félek a puskáktól. Fene tudja. A frászt hozzák rám.

Legutóbbi filmjeiben jó néhány gengsztert is üldözött autóval. Magánemberként hogy vezet?
Nem sok hasznomat vennék egy valódi autós üldözésben. New York államban 55 mérföld/óra a megengedett sebesség. Soha nem mennék többel, mint 54... (nevet), nem vagyok egy száguldozós típus. A gyerekeim cikiznek is érte, de mit csináljak? Félek gyorsan menni. Képzelje el a következő jelenetet: az Ismeretlen férfi forgatásán egy őrült francia kaszkadőr száguldozott velem Berlin utcáin. Arra gondoltam: „Atyaúristen, ma meg fogok halni.”

Nehéz időszakon van túl. Lehet a munkára támaszkodni, amikor a sors ilyen csapást mér az emberre? (Neeson felesége, Natasha Richardson 2009-ben egy síbaleset következtében hunyt el)
Igen, a munka rendszert hoz az életbe akkor, amikor minden összeomlani látszik. Ebből is látszik, hogy miért dolgoztam annyit az elmúlt időszakban. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy mindig úgy éreztem, a sikersorozat nem tart örökké. Addig szeretnék elég pénzt keresni, amíg megadatik a lehetőség arra, hogy kifizethessem a számláimat és finanszírozzam a gyermekeim taníttatását. Mert egyszer vége szakad ezeknek a szerepeknek. Minden film után arra gondolok: ”Ez volt az utolsó munkám. Jobb, ha azonnal keresek egy következőt.”

Volt bokszoló, villástargonca-vezető, teherautó-sofőr és építészsegéd. Milyen foglalkozást választott volna, ha nem fedezi fel a színészetet?
Sokszor felteszem magamnak ezt a kérdést, bár elég korán elkezdtem az amatőr színjátszást a munka mellett. Vajon mi lett volna, ha színészként nem futok be? Szerintem valamilyen iparos lett volna belőlem, talán asztalos vagy kőműves, mert szeretem a kétkezi munkát.

Mikor tudja kiélni ebbéli szenvedélyét?
Ritkábban, mint ahogy szeretném. De nagyon élvezem a kertészkedést. Ha időm engedi, szívesen horgászom műléggyel. Még a műlegyeket is magam készítem. Ilyen hobbijaim vannak. És újra felfedeztem a szexet... (nevet)

Hogyan alakul majd karrierje, amikor túl öreg lesz gengsztereket páholni?
Szeretnék olyan nagyszerű alkotókkal dolgozni, mint például Pedro Almodóvar vagy valamelyik menő francia rendező. Werner Herzog is fantasztikus lenne. Csodálatos lenne igazán elengedni magam a kamera előtt, és nem amiatt aggódni, hogy sikeres lesz-e a film hollywoodi mércével vagy sem. Jó lenne egy őrült filmet csinálni valami szédült, de inspiráló rendezővel. A francba a hollywoodi szabályokkal! Egyszerűen szeretnék igazán jelen lenni a kamera előtt, hogy valódi pillanat születhessen meg. Ez a célom.

Cikk részletek

Szerző

Christian Aust

Dátum

2011.05.01.

• Oszd meg a Facebook-on!

Kapcsolódó tartalom