Egyre közelebb kerül a sztratoszféra határáról végrehajtott ugrás időpontja, a történelmi esemény főszereplője, Felix Baumgartner pedig először ismerte el, hogy bizony vannak pillanatok, amikor enyhe aggodalom tölti el az előtte álló feladattal kapcsolatban.
„A veszélyes ugrások előtti napon mindig eszembe jut, hogy ez lehet az utolsó éjszakám a földön,” - árulta el a vakmerő ugró.
A 41 éves osztrák így folytatta: „Természetesen érzek egyfajta nyomást, hiszen az egész világ figyeli majd, hogy mit csinálok, de itt sokkal többről van szó, mint a büszkeségemről. Itt élet vagy halál forog kockán. Senki sem tudja pontosan, hogy mi történik az emberi testtel, amikor az átlépi a hangsebességet. Egyes testrészeim gyorsabbak lesznek a hangsebességnél, míg mások lassabbak. Mindenképpen kritikus pillanat lesz.”
Baumgartner lelkiállapotára nyugtatóan hathatnak azok a műszaki adatok, amelyeket a Red Bull Stratos szakemberei ma tártak a nyilvánosság elé a Sage Cheshire Aerospace főhadiszállásán. A csapat egy olyan áttörést jelentő technológiát mutatott be, amelynek célja, hogy Felixet nem csupán új rekorderként, de mindemellett biztonságban szállítsa vissza a földre.
Milyen felszerelés szükséges a világűr széléről végrehajtott szabadeséshez?
Baumgartner speciális űrruháján kívül a küldetés, azaz a 36 500 méterről végrehajtott szabadesés sikeres végrehajtását a következők biztosítják: egy óriási, héliummal töltött ballon; egy nyomás alá helyezett kapszula; egy mellkasra rögzített, megfigyelésre, nyomkövetésre és kommunikációra képes berendezés; illetve egy külön erre a célra kifejlesztett, a világon jelenleg egyedülálló ejtőernyőrendszer.
• A hélium ballon: A 850 000 köbméter űrtartalmú ballon (amely több mint tízszer nagyobb a Joe Kittinger által, az 1960-as rekordfelállításnál használt ballonnál) nagy teherbírású polietilén filmből készült, amely mindössze 0,02032 mm vastag. Bár a ballon anyaga vékonyabb mint a folpak, a méretéből adódóan (közel 162 000 négyzetméter) a súlya így is eléri az 1360 kg-ot.
A felbocsátáshoz egy óriási (megközelítőleg 25 tonnás) daru segítségét veszik majd igénybe, amelynek feladata, hogy a kapszulát pontos időzítéssel úgy függessze pontosan a ballon alá, hogy az tökéletesen, elmozdítás nélkül emelje a magasba. A rossz időzítés vagy helytelen pozicionálás olyan inga-hatást okozhat, amely a kapszula lezuhanását és sérülését idézheti elő, veszélybe sodorva ezzel a küldetés sikerét, csakúgy mint Baumgartner testi épségét.
• A kapszula: Az ezüst színű, 2,5 méter átmérőjű talpon álló, közel 3,5 méter magas kapszula a nézőket minden bizonnyal az atmoszférába visszatérő űrrepülő kapszulára emlékezteti, de a figyelem inkább a belsejében található, majd 2 méter átmérőjű, nyomás alatt tartott gömbre irányul majd. Baumgartner ebben ülve várja meg, hogy a kapszula 2,5 óra vagy akár több idő alatt elérje a kívánt magasságot, miközben nyomon követheti a belső kijelzőkön és berendezéseken megjelenő adatokat is. Míg Joe Kittinger 1960-as gondolája teljesen nyitott volt az időjárás és a körülmények viszontagságaival szemben, addig a Red Bull Stratos zárt és nyomás alá helyezett kapszulája létszükségleti rendszerként is funkcionál addig, amíg utasa nem éri el az ugráshoz szükséges magasságot és nem aktiválja ugróruháját. Amennyiben váratlan körülmények vagy események meghiúsítanák az ugrást, abban az esetben az irányító csapat munkájának köszönhetően Baumgartner a kapszula segítségével biztonságban térhet vissza a földre.
A kapszula három külön garnitúra ernyővel van felszerelve a biztos földet érés érdekében. A csapat mérnökei több mint 150 zuhanási tesztet hajtottak végre és olyan különleges landoló állást fejlesztettek ki, amely akár egy 6G erejű becsapódást is kibír.
Ha minden terv szerint alakul és Baumgartnernek nem a kapszulában kell visszatérnie a földre, a külön erre a célra fejlesztett leszállási technológia akkor is megóvja az adatrögzítő berendezések és kamerák (köztük digitális, 4K elektronikus mozikamerák, valamint nagy felbontású kamerák) épségét, amelyek segítségével az egész világ nyomon követheti ezt a csodálatos utat.
• A mellkasra rögzített kommunikációs és adatrögzítő egység: Ez az egység szolgál majd Baumgartner kommunikációs és technológiai központjaként a kapszula elhagyását követően. Ebben a Baumgartner által az űrruhán kívül viselt konténerben találhatók az olyan kommunikációs, nyomkövető és megfigyelő rendszerek, mint például: a sisakkal való összeköttetést biztosító adó-vevő, a pilóta mindenkori helyzetét meghatározó GPS jeladók, egy telemetriai berendezés (amely nagy távolságról is lehetővé teszi a megfigyelést és adatrögzítést); egy 120-fokos látószöget nyújtó HD kamera; egy a Nemzetközi Repülő Szövetség (Fédération Aéronautique Internationale) által a Baumgartner által felállított rekordok igazolására használandó egység; valamint egy tehetetlenségi mérőegység (IMU), amely a magasságról (bólintásról/szögről) és a pörgésről ad helyzetjelentést. A berendezés a rögzített adatokat egyből, valós időben továbbítja az irányító központnak, emellett pedig el is raktározza azokat. Az egység továbbá tájékoztatja magát a pilótát is az FPS (láb per másodperc) értékről (amely mind a sebességet, mind pedig a zuhanási irányt jelzi), csakúgy, mint a Mach-számról. Baumgartner a csuklójára rögzített kijelző, valamint a hangokat is kibocsátó monitor segítségével zuhanás közben is ellenőrizheti ezeket az adatokat. A berendezés önálló akkumulátorról működik, de külön áramellátással is rendelkezik a sisak párátlanítására és jégtelenítésére.
• Egyedi ejtőernyő rendszer: Még soha senki sem hajtott végre szuperszonikus ugrást a sztratoszféra határáról és a Red Bull Stratos csapata hamar ráébredt arra, hogy a jelenlegi ernyőrendszerek nem lesznek képesek eleget tenni a különleges körülmények miatt fennálló követelményeknek. A hónapokig tartó fejlesztés és tesztelés kisebb és nagyobb úttörő megoldásokat is eredményezett, többek között például egy egyedülállóan különleges fékezőernyő fejlesztést is. A fékezőernyő egy, a stabilizációt is elősegítő, kis méretű ernyő, de Baumgartneré több szempontból is eltér a szabványtól: (1) speciálisan szuperszonikus sebesség alatti kioldásra lett kialakítva, és (2) nem kell kioldani, amennyiben nincs szükség extra stabilizációra.
A szóban forgó ernyő harmadik, és valóban forradalmi újítása az a beépített, nehézségi erőt mérő szerkezet, amely egyrészről a centrifugális erőket, valamint azok időtartamát méri, másrészről pedig automatikusan kioldja a fékezőernyőt abban az esetben, ha Baumgartnerre egyhuzamban 6 másodpercnél tovább, 3,5 G-nél nagyobb erő hat.
Az ejtőernyőrendszernek egy 9 cellás torló-nyomásos főernyő is részét képezi, amely ha minden terv szerint halad akkor az egyetlen Baumgartner által használt ernyő lesz. További biztosítékként használható továbbá a tartalék (vészhelyzetben használandó) ejtőernyő, amely szükség esetén automatikusan kioldódik 762 méteres magasságban. A szabvány ejtőernyőrendszerekkel ellentétben,
Baumgartnernek rendelkezésére áll majd egy kisméretű kar, amellyel leoldhatja a tartalékernyőt, amely egy normál körülmények között végrehajtott ugrás esetében az ejtőernyős utolsó esélye lehet. Ebben az esetben azonban ha a tartalékernyő a sztratoszféra közelében nyílik ki és gátolja Baumgartner leereszkedését, akkor a pilóta oxigéntartalékai még azelőtt kifogyhatnak, hogy visszaér a belégzésre alkalmas levegőrétegbe. Amennyiben szükség lesz rá, Baumgartner levághatja ezt a tartalékernyőt, bízva abban, hogy a főernyő rendben kinyílik.
RED BULL STRATOS - BAUMGARTNER SZORONGÁSA AZ UGRÁS ELŐTT