Liszttel játszottak nagy tiszteletttel

RED BULL
ZENE & SZÓRAKOZÁS
KREATIVITÁS
Hírek
Liszttel játszottak nagy tiszteletttel

Red Bull Liszt Remix - Uránia Nemzeti Filmszínház

Red Bull Photofiles

Liszttel játszottak nagy tiszteletttel

2011.05.27.

Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója előtt tisztelegve május 26-án este egy különleges zenei élményben lehetett része az Uránia Filmszínház közönségének. Négy zenei stílust képviselő neves zenei formáció, a The Balkan Fanatik, a the Carbonfools, a Compact Disco és a Pannonia AllStars Ska Orchestra, illetve Rúzsa Magdi vállalkozott arra, hogy a Red Bull Liszt Remix keretén belül újraértelmezze Liszt egy-egy híres darabját, illetve a jellemző Liszt zenei elemek beépítésével egy saját szerzeményüket újragondolják. A könnyűzenei, elektronikus, underground elemek és a klasszikus hangok ötvözetének elegyéből összeálló egész estés zenei darab, mint egy színházi előadás célja az volt, hogy a magyar klasszikus zene egyik meghatározó alakjának munkássága előtt meghajolva közelebb hozzák azt a fiatalokhoz. A fellépők eltérő személyisége és munkássága már önmagában is izgalmas zenei élményt ígért, ám, hogy az egyenként 15 perces zenei megszólalások kerek egésszé álljanak össze, arról az est zenei rendezője Szakos Krisztián gondoskodott.

Novák Péter köszöntője után a teltházas előadást a The Balkan Fanatik (BF) kezdte Szakos Krisztián szavait idézve egy igazi „dubstep borotválással”: Liszt romantikus szerelmi álmait a XXI. század legrealisztikusabb és legfuturisztikusabb - már-már kortárs komolyzenei - környezetébe emelte át a balkáni producerduó. A folytatásban Liszt La Campanella-ját sikerült egy olyan korábbi BF slágerrel összedolgozni, melyben klasszikus operai szoprán hangon szólal meg egy örmény népdal. Záró aktusként, hogy a felborzolt idegek lenyugodjanak Repülj madár, repülj klasszikus BF slágert hallhatott a tisztelt nagyérdemű.

A markáns kezdés után a Pannonia AllStars Ska Orchestra lépett színpadra, akik szintén Liszt Liebestraum művének átdolgozásával indítottak. A ska hazai nagykövetének számító zenekar számára Liszt talán egyik legismertebb melódiája kézenfekvő választásnak tűnt, hiszen popslágereket megszégyenítő harmóniamenete tökéletesen ültethető át a 60-as évek végének soul hatásokkal operáló jamaikai stílusába, a rocksteadybe. A jellegzetes dallamot Barna György révén hegedűvel és fúvósokkal is bemutatták, sőt az exkluzív, saját készítésű tematikus dalszöveg segítségével az autentikus háromszólamú vokálkórus is megszólaltatta. A soul-jazz hangulatot egy tenorszaxofon szóló is hivatott támogatni, a hangszerelés csúcspontja pedig a PASO számára is újdonságot jelentő, new-orleans jazz-betét, melyben a fúvósok kollektív szólópárbajának lehetett fültanúja a közönség. A következő dalban a XVII. századi kozák hetman, Ivan Mazepa kalandos történetét feldolgozó szimfonikus költemény átültetése jamaikai stílusba rendkívül izgalmas vállalkozásnak bizonyult. Az elkalandozó, a Magyar Rapszódiákból idézgető bevezetője után a zongora mutatta be először a főtémát klasszikus ízzel, majd a ritmusszekció bekapcsolódásával egy izgalmas jazz-reggae groove bontakozott ki a liszti dallamvilágból. A zenekarnál szokatlanul komoly hangulatot a PASO legénysége egy komor és monoton dub betéttel próbálta meg erősíteni, majd a fúvósok vették át a vezető szerepet saját értelmezésben jelenítve meg a monumentális Mazeppa főtémát, melyet a második Magyar Rapszódia első taktusai kereteztek.

A folytatásban a korábbiakkal ellentétben nem Liszt művek került feldolgozásra, hanem a zenekar saját számaiba épültek bel a Liszt motívumok: a Bawl out fi we című szám közepén lévő nyugodtabb hangvételű részben csendültek fel a “La Campanella” motívumai, szintén hegedűn, míg a Joseph rendkívül vidám, táncos darab közepére, a trombitaszólóba épül bele a Liszt motívum, ily módon egy érdekes ízt adva a karibi hangulatú nótának.

Ezután a 2011-ben az Év elektronikus zenei produkciója kategóriában Fonogram díjjal jutalmazott Compact Disco négyes fogata következett, akik kezdésként fogták a 2. Magyar Rapszódia második felének "sláger"-motívumait és hűen az eredeti, virtuóz tempóhoz, egy jó pörgős, drumandbasses, compactdiscós hangszerelésű köntösbe bújtatták azt. Ez a szám abban is rendhagyó volt, hogy egy ének nélküli, instrumentális darab, amely nem a CD-tól megszokott alapok-basszusgitár-szintetizátor-ének hangszerelésben szólalt meg, hanem alapok-basszusgitár-hangverseny zongora-szintetizátor formában. A fergeteges nyitó szám után sikerült a fiúknak tovább fokozni az elektronikus dallamokkal elért ünnepélyes hangulatot, a rendkívül pörgős, feszes Without You-t hangszerelték át klasszikus, nagyzenekari megszólalásra. A szám szinte teljesen egy szimfónikus zenekarral (vonósok, fa- és rézfúvósok, hárfa, nagyzenekari ütősök) szólalt meg (sajnos a helyszín nem túl nagy területe miatt csak felvételről), kiegészítve egy zongorával, basszusgitárral és igazi meglepetésként egy, a nézőtérről felvonuló nyolcfős női kórussal. Utolsó számként végezetül szintén az ismert szerelmi melódiához nyúltak hozzá, ám ezt nem önmagában dolgozták fel, hanem beleszőtték legfrissebb dalukba, amely a zenekar saját bevallása szerint ugyan elsőre talán furcsának tűnhet, ám számukra ez a két darab ugyanazt az érzést közvetíti. A szám a Liebenstraum #3 kezdő dallamívével nyitott egészen a középrészig, majd a zongora átváltott a Feel The Rain (nyilván sokkal egyszerűbb, ám mégis) hasonló hangulatú bevezető zongora futamaiba. Itt áttértek a CD új kislemezére, ám a finom Liszt-motívum többször is megjelent, szépen fokozatosan egybeolvadva a Feel The Rain refrénjével.

Az elektronikus szekciót követte a new wave, a blues vagy a turbopolka új elemekkel megspékelt pszichedelikus techno űr rock hangzást képviselő The Carbonfools, akik a legújabb, Carbonsoul című lemezük, Sunset című dalát szedték szét. Az eredeti szám operabetétjét kicserélték egy kevésbé ismert, de üdítő hangulatú Liszt zongora szólóra, amit az eredeti dalban is brillírozó Fehér András „Arany Bika-díjas operafizikus”, a frontember, Fehér Balázs édesapja adott elő. A rendkívül érdekes egyveleget alkotó hatás, amely eme fúzióból keletkezett nem maradt el: a könnyed és szűzies zongorafutamok ellenpontozták és újraértelmezték, illetve a zenekar saját véleménye szerint megtisztították a zenéjükre jellemző mocskos, szexista, zajos, füstös, túlfűtött és imitt-amott bugyiszagú technorockját. A második szám gitárosuk Fekete Isti választása és érdeme volt!Az elmondások szerint kiskorában egyszer bezárták az öccsei a sufniba és addig nem engedték ki, amíg el nem játszotta hónaljdudán a Rigolettót..mivel azonban a Rigoletto nem Liszt mű, így most inkábba Magyar Rapszodiákat választotta. Egy tucat témát nyávogott végig paraszonikus gitárjával,miközben Fehér Balázs költészetének egyik legtöbbet vitatott darabját interpretálta: Cash című versében megvan minden, ami a közönség lehengerléséhez szükséges - nosztalgia, melankólia, szerelem, pénz, csókok, fájó emlékek. A zenekar többi tagja mindeközben a 60-as évek pszichedellikus hangzását idézve tették alá a biztonságot jelentő alapot és a sajátos hang és színárnyalatokat.

Azt est külön csúcspontjait jelentették az egyes negyedeket összekötő zongorabetétek, amelyet Fejes Krisztina zongorista vitt színpadra.

A fináléban Rúzsa Magdi a Vigyázz a madárra című dalt adta elő, melynek csodálatos szövegét Demjén Ferenc írta, s amit Magdi korábban már CD-re énekelt, ám Szakos Krisztián átdolgozásában most nagyon „új ruhát kapott”. Szakos Krisztián elgondolása szerint Liszt néhány darabjából hangmintákat vett, és ezekből a zenei darabkákból állt össze az új zenei alap: így adta végső formáját a dalnak a La Campanella triolás zongorája, és a Hungarian Rhapsody No.2 Orchestra mély vonósa. A színpadon emellé csatlakozott Sántha Gábor gitáros, és Hoffer Péter dobos, míg az est zenei rendezője szintetizátoron kísérte a művésznőt.

A megjelentek egyöntetű véleménye szerint valóban Liszttel játszottak nagy tisztelettel!