Lunice Sonar Pere Masramon/Red Bull Music Academy


Melyik együttesekről és művészekről hallunk majd sokat a következő 12 hónapban? Bella Todd zenei újságíró már kiválasztotta az öt kedvencét a jövő évre, és itt a következő hat...

Lunice
A kanadai break táncos YouTube videóinak köszönhetően már követőkkel is büszkélkedhet, jelenleg hip hop/club producerként tevékenykedik, szakterülete a soulos, rappes dance számok (többek között Big Dada remixek), amelyek több mint köszönőviszonyban vannak a Warpra jellemző elektronikus zenével. Előadói tehetsége már 2010 nyarán megcsillant, amikor a skót lemezkiadó, a Lucky Me Sonar fesztiválján beugrott Mike Slott helyett – és gyakorlatilag felülmúlta.




Pariah
A 22 éves skót napközben angol irodalom szakos diák, éjszaka pedig olyan zenéket remixel, mint Ellie Goulding és a The XX. Arthur Cayzernek – más néven Pariah-nak – jónéhány vad house-cum-2step száma jelent meg a legendás belga zenei kiadónál, az R&S-nél. Első MacBook Pro laptopját azután vette, hogy hallotta Burialt, azonban állítása szerint a minimalista zeneszerző, Arvo Part legalább annyira hatott rá. Specialitása a könnyed, gyors falatok, legyen szó akár retró R&B vokálok válogatásáról, a brit garage ritmusairól, akár a hasonmás, James Blake kísérteties elektro zenéjének másolásáról.
http://www.myspace.com/pariahbeats


Tokimonsta

Jennifer Lee koreai származású Los Angeles-i producer, a Flying Lotus ultramenő csapata, a Brainfeeder kollektíva tagja, aki új érzelmességet hoz a kísérletező jellegű elektronikus zene világába. Klasszikus zongora háttérrel laza instrumentális hip hopot játszik, amely egyrészt minden részletében megtervezett, ugyanakkor kellemesen dallamos – mindezt az éjszaka közepén, innen származik nemrég megjelent debütáló albumának címe, a Midnight Men (Listen Up) (Éjféli férfiak (Hallgass)). Az egészet a textúra rétegei jellemzik, a húros hangszerek melódiáitól, az elasztikus szintetizátorokig és a gyors ütemekig. Ki mondta, hogy a lányok félnek a tekerős gomboktól?
http://www.myspace.com/tokibeats


Villa Nah
Amennyiben a Heaven 17 nemrégi nosztalgia turnéja mérvadó, a Villa Nah 80-as évekbeli stílusú elektro-pop zenéje, kellemes elvonulás, hűvös romantika és szakszerű dallamos összekapcsolások (csak hallgasd meg a Ways To Be című számot). Szóval mindössze finn származásuk különbözteti meg a duó májusban megjelent Keys of Life (Kulcsok az élethez) című debütáló albumát a La Roux-tól. A kedvetlen-télikabátos-havas sajtófotók nagyon rendben vannak. Semmi más nem marad a Villah Nah számára, mint hogy lazán felkússzanak a slágerlisták élére.



Warpaint

A Los Angeles-i, csábítóan letargikus négytagú női együttes annyira magával ragadó, amennyire csak a slowcore art rock lehet, zengő gitárokkal, tüzes dallamokkal és visszhangzó vokálokkal, mintha a Mazzy Star énekesnője, Hope Sandoval több energiaital elfogyasztása után fakadna dalra. És ha a hasonszőrűek, mint a The XX (amelynek előzenekara voltak) megnyerhetik a Mercury-díjat, akkor a Warpaint 2010 őszén a Rough Trade gondozásában megjelent debütáló albuma, a The Fool (A Bolond) valószínűleg hosszú ideig megmarad még a köztudatban. A néhai Heath Ledger ajánlása sem árthat.



Yuck
Dinosaur Jr és a Teenage Fanclub korábbi előzenekara - ez alapján pontosan meghatározható az öttagú nemzetközi banda stílusa. Japán, New Jersey és londoni származású tagjai (közülük ketten a népszerű középiskolai együttes, a Cajun Dance Party korábbi tagjai, egyikük egy izraeli a kibucból került a bandába), a Yuck lassú grunge és shoegaze zenét játszik, távolba révedő tekintettel, ami betölti Mark Linkous, a Sparklehorse énekesének 2010-ben bekövetkezett halála által okozott űrt. Kisebb felállásban, Yu(c)k néven is játszanak, debütáló albumuk a Fat Possum és a Pharmacy records gondozásában jelenik meg.




További zenei híreket a zenével és kultúrával kapcsolatos oldalunkon találsz

Cikk részletek