Takáts Pali naplója Dél-Amerikából II.

RED BULL
SPORT
A LEVEGŐ URAI
Blogok
Takáts Pali naplója Dél-Amerikából II.

Takáts Pali naplója Dél-Amerikából II.

by Takáts Pál, 2011.02.08.

Takáts Pali, a Red Bull sportolói-kötelék siklóernyős kiválósága jelenleg Dél-Amerikai túráján tartózkodik. Második napló-bejegyzésében a helyi siklóernyős mozgalomról, a motorvásárlás viszontagságairól és egy TV-show-ról is olvashattok, amiben lehet, hogy Pali is részt vesz a következő hetekben!

„Vasárnap elmentünk a helyi starthelyre, ami a város szélén magasodó hegyen található, hasonlóan, mint otthon a Hármas-Határ-Hegy, csak ez négyszer akkora :) Hétvége révén jelen volt becslésem szerint legalább 50 pilóta, közülük 10 tandem-páros, akik folyamatosan nyomták az ipart! Jó volt látni, hogy ekkora ernyős élet van, ráadásul, hogy szinte mindenki jó minőségű felszerelésekkel nyomta. A legtöbb pilóta viszonylag fiatal, 18-30 év közötti. Öt starthely közül lehet választani, némelyik egyszerűen tökéletes, focipálya minőségű gyeppel és sok nézelődővel. Igen szívélyes fogadtatásban volt részem... Cserében 1-2 órán át produkáltam a légi piruetteket, errefelé még úgysem láttak Infinityt...

A hétfői nap is igen tartalmas volt... Egy idősebb helyi pilóta, Ruben, nagylelkűen felajánlotta, hogy segít nekem motort nézni, ugyanis a terveim szerint kéne egy, amivel olcsón, szabadon tudok utazgatni és jobban körülnézni a Karibi tengerparton. Az egyik metróállomásnál találkoztunk, meglepetésemre motorral érkezett, bika! A városközpont szomszédságában van egy viszonylag lepukkant kerület, rengeteg használt és új motorral, műhellyel, bazárszerű „mindenes” boltokkal, sok szívógató és kéregető csövessel meg fura arccal, szóval „jó környék”. Kb. egy óra után kiderült, hogy - még rövidtávon is- a legjobban egy új motort érné meg venni, ugyanis abból egy bevált modell (125 cc) papírokkal, biztosítással 2.500.000 pezóba kerül, ami kb. 1000 EUR, míg egy sittes használtért - ismeretlen tulajtól - is simán elkérnek 1.5-2 millát. Viszont Ruben egyik ismerősén keresztül, lehet, hogy az egyik gyártó szponzorálna engem egy teszt-motorral erre a két hónapra... :)

A motornézegetés közben viszont felvetődött egy téma, ami könnyen lehet, hogy módosítja minden eddigi tervemet, ugyanis lehetőség lenne egy nemzetközi és kolumbiai profi sportolókból és egy helyi országos TV csatorna forgatócsoportból álló kisebb "kaland expedíciójához" csatlakozni. A projekt lényege röviden: egy heti rendszerességgel sugárzott TV adás, melyben a csoport meglátogatja és bemutatja az ország legszebb tájait a kalandsportok műveléséhez, mint pl: kajakozás, hegymászás, sziklamászás, barlangászás, canyoning, hegyi-kerékpár, surf, kite-surf, búvárkodás, siklóernyőzés... Mindezt három hónapon keresztül, úgy,hogy minden költség fizetve lenne. Szóval lehet, hogy becsatlakozom az első hónapra, ami mellesleg pont az én általam már kinézett helyeket látogatná meg, csak az ellenkező irányban haladva (kb: Medellin, San Gil, Bucaramanga, Santa Marta, Baranquilla, Cartagena Medellin).

A motornézegetés aztán komoly motoros városnézésbe csapott át, Ruben megmutatta a város különböző arcait. Egyszer aztán leparkoltunk és metróra szálltunk, hogy felüljünk az 5 éve épült modern felvonóra, ami a hegyoldalba épült szegénynegyed tömegközlekedési eszköze. Ruben elmesélte, hogy ez a környék 10 évvel ezelőtt még álig felfegyverzett bandák / gerillák territóriuma volt, nagyon veszélyes környék ahova még a rendőrség sem merészelte betenni a lábát. Természetesen a helyzet azóta gyökeresen megváltozott és normális mederbe terelődött, ami szinte a teljes országra érvényes. Az elmúlt 8 évben a miniszterelnök gatyába rázta az országot, a gerillákat meg a kokain-termelést pedig teljesen visszaszorították a panamai és venezuelai határ-menti dzsungelekbe. Egy szó, mint száz, rögtönzött idegenvezetőmmel rövid idő alatt alaposabb bepillantást nyerhettem az igazi Medellin-be. Persze ez egy teljesen más világ, de azért valahol mégis Pécsre emlékeztet ez a város. Miután leereszkedtünk a hegyről a városba (legalább 400 méter szintkülönbség), megkértem Rubent, hogy menjünk el valami félreeső, forgalommentes helyre és tanítson meg kuplungos, sebességváltós motort vezetni, ugyanis eddig még csak robogóval mentem (arról nem is beszélve, hogy meg is kéne csinálnom a motoros vizsgát). Rövid elmélet után egy nyugis utcában kezdődött a képzés, én a kormánynál, Ruben hátul. Tettünk egy két kört egy tömb körül, kaptam az instrukciókat, hogy jobbra, balra, egyenesen, jó tanoncként követtem is őket, pár perccel később azonban azon kaptam magam, hogy egy három sávos úton cikázunk délutáni csúcsforgalom kellős közepén. Kérdeztem, hogy mi a fenét keresünk itt 5 perccel (!) azután, hogy először ültem a motorra, és hogy teljesen meg van kattanva, de erre csak azt válaszolta, hogy így tanul legjobban az ember... A vége az lett, hogy egészen a házáig vezettem, ami legalább 20 km volt, olyan forgalomban, ahol csak az a szabály, hogy nincsen szabály, szóval jó tudni, hogy hol a duda, mert gyakran van rá szükség :)

Nagyon tetszik Kolumbia, bár még nem láttam mindent, de gyönyörű tájakon jártam, jókat ettem, kellemes az idő és bár egyszerűek, de nagyon barátságosak az emberek."

Pali