Ausztria főhercegnéje és a Thyssen Bornemisza gyűjtemény örököse, Francesca Habsburg a kortárs művészetek egyik legelismertebb támogatója és pártfogója.
Művészeti alapítványa, a TBA-21 a világ minden táján, a legkiemelkedőbb kortárs művészek részvételével szervez kiállításokat. Az alapítvány legújabb projektje, a Morning Line, helyet kapott Isztambul - Európa Kulturális Fővárosa 2010 hivatalos programjában is, és a török Vehbi Koç alapítvánnyal közös szervezésben kerül a nyilvánosság elé.
A 8 méter magas, 20 méter hosszú, 20 tonnát nyomó impozáns szabadtéri szonikus templom átlyuggatott, bevont alumíniumból készült, és az isztambuli Eminönü téren került felállításra.
A szerkezetet Matthew Ritchie tervezte, a kivitelezésért pedig a New York-i székhelyű építészeti cég, az Aranda/Lasch felelt. A szerkezethez 40 hangszóró is tartozik, amelyek egy térhatású hangrendszer elemeiként sugározzák a külvilág felé a világ legkiválóbb hangművészei által szerzett műveket.
Ezeket a művészeket a TBA-21 kurátora, a hangokkal szintén bátran kísérletező Russell Haswell hozta össze, és olyan prominens előadókat is találunk közöttük, mint például a Sonic Youth-ból ismert Lee Ranaldo; a Cabaret Voltaire-ben is megfordult Chris Watson és a zeneszerző/feltaláló Peter Zinovieff, aki 1972-ben létrehozta a VCS3 szintetizátort, amelyet később a Kraftwerk, a Pink Floyd és David Bowie is előszeretettel használt.
Jakob Polacsek/T-B A21 2010
Láttam, hogy a Morning Line pavilon tetején álldogált. Nem tűnt túl biztonságosnak...
Az az igazság, hogy a lábam akkor még gipszben volt egy hetekkel korábbi Achillesz-ín sérülésből kifolyólag. Úgy kellett felmásznom az építmény tetejére a CNN és a fotósok kedvéért, hogy közben még gipszben volt a lábam. Félelmetes volt. Az embert onnan akár egy kisebb szellő is képes lesodorni, ha nem vigyáz.
Mi volt az ötlet a Morning Line mögött?
Miután az első sevillai pavilon ilyen sikert ért el, mindenképpen szerettem volna még egyet csinálni. A pavilon szó a francia „papillon”, azaz pillangó szóból jön, és azt jelenti, hogy „épület szárnyakkal”. A művészek már a múltban is nagy előszeretettel használták a pavilonokat, hogy új ötleteket és azok funkcionalitását mutassák be. Ebben az esetben Matthew rajzaiból alakult ki a szerkezet, és az Aranda/Lasch erőfeszítéseinek köszönhetően ebből lett végül a pavilon. Számos mutáción és változáson esett át a folyamat közben, és az utolsó simítás pedig maga a zene volt.
Hogyan jellemezné? Hogyan tudná körülírni?
Ilyet nem tennék, mert ezzel is határokat szabnék neki. Ez egy folyamatban levő munka, ami állandó mozgásban van és soha sem lesz egy kész műtárgy. Ahányszor átvisszük egy másik helyre, mindig másképpen rakjuk, szereljük össze. Állandó fejlődésben van. Ahányszor csak felépítjük, egymásra nézünk és azt mondjuk: „Na, ez érdekes, egyre jobb lesz.”
Isztambul úgy tűnik a tökéletes helyszín a Morning Line számára...
Hol is találnánk alkalmasabb helyet a pavilon számára, mint ott, ahol a nap sugarai először érintik Európa földjét? Sevillában (Spanyolország, ahol az ML legutóbb fel volt állítva) egy kolostorhoz közel eső helyszínt választottunk, amit gondosan karban tartott kertek, egy tavacska és síri csönd öveztek. Ez a hely ennek a szöges ellentéte, és talán emiatt még jobban működik. Számomra a legnagyobb élmény azt volt, ahogy láttam, hogy naponta százezernél is több, erre sétáló járókelőt nyűgözött le, amit látott. Elképesztő érzés volt. Talán az arab zene iránti érzékenységem miatt vagyok ennyire nyitott a kortárs zeneművekkel szemben. Bárhogy is van, örültem, hogy nem kellett behízelegnem magam az isztambuli zenei és művészeti elithez. A projekt maga egy ugrás volt az ismeretlenbe, a koncepciót pedig úgy érzem nem kell leegyszerűsíteni vagy magyarázni, mert mindenki számára látható. Utálok kompromisszumokat kötni, és itt lehetőségem volt ezt elkerülni, mivel Fatih (az ML-t vendégül látó Eminönü városrésze) polgármestere rendkívül szívélyes és segítőkész volt.
„Felvillanyoz, ha dolgokat valósíthatok meg; ha ajtókat rúghatok be és új ötletek végrehajtásában segédkezhetem” - Francesca Habsburg
Jelentheti-e ez a multimédiás megközelítés a művészetek jövőjét?
A művészet jövője ebben rejlik - annak feltárásában, hogy ezek az interdiszciplináris projektek hogyan és mennyire tudnak működni. A jövő egyre kevésbé függ a gyűjtőktől; ők egyre kisebb szerephez jutnak, és inkább a vizsgálódás és tanulmányozás felé mutat minden.
Mi következik ezután?
Tárgyalásban állunk Bahreinnel, arról hogy ott is felállítanánk a pavilont. Szeretnének csillagászokat, fizikusokat és tudósokat egy szimpóziumra hívni, hogy annak az univerzumnak a különböző elemeiről beszélgessenek és elmélkedjenek, amely Matthew-t a Morning Line megalkotására inspirálta. A szerkezettel kapcsolatos következő eseményünk jövőre lesz Bécsben. Ennek kurátora Franz Pomassi [bécsi DJ és az osztrák experimentális techno kiadó, a Laton alapítója] lesz és számos közép-európai, például cseh, orosz, szerb, magyar, szlovák, stb. zeneszerző munkáját fogja bemutatni.
Ha jól tudom Bécs városa ki is tüntette önt.
Igen, Bécs városának az Arany Keresztjét adományozták nekem. Ezen a területen ez a lehető legrangosabb elismerés.
Elképesztően elfoglalt, pedig nem kényszeríti rá senki. Mi hajtja, motiválja?
Felvillanyoz, ha dolgokat valósíthatok meg; ha ajtókat rúghatok be és új ötletek végrehajtásában segédkezhetem. A művészeknek teljes szabadságot biztosítok, és nagyon büszke vagyok a Morning Line jelentette kihívásra, csakúgy mint arra, hogy valami ténylegesen „újat” sikerült létre hoznunk, ami manapság nem csak elismerésre méltó, de szinte lehetetlen is. Tovább folytatom a határok feszegetését, és halálomig igyekszem folyamatosan olyan vizekre evezni, ahol más még nem járt.
És mikor fog lazítani egy keveset?
Soha!
A Morning Line Törökországban, az isztambuli Eminönü téren egész nap megtekinthető, illetve minden nap, reggel 9 és este 9 közötti időszakban, az imák között hallgatható egészen 2010. szeptember 19.-ig.
Jakob Polacsek / T-B A21 2010
.jpg "seth-troxler")
The Morning Line: Interjú Francesca Habsburggal