Cyril Despres izgatottan várja a Trèfle Lozérien-t, és visszatekint a Cannes-i Filmfesztiválra tett kirándulásra, miközben végre egy hetet tölthet otthon Franciaországban.
Jelenleg Franciaország kellős közepén várom egyik kedvenc versenyem, a Trèfle Lozérien rajtját. Itt közel 30 éve kezdtek el versenyeket rendezni, és azóta a helyszín valódi enduro-mekkává nőtte ki magát. A mai napon hatszáz résztvevő áll rajthoz ezen a folyamatosan fejlődő és növekvő versenyen.
Idén a Trèfle Lozérien lesz az egyetlen lehetőségem, hogy Franciaországban versenyezhessek, így nagy örömmel tölt el, hogy rajthoz állhatok. Érdekes versenyről van szó, mivel a speciális szakaszok nagyon rövidek. Ez annyit jelent, hogy a versenyt megelőző napokban a versenyzőknek lehetőségük van végigjárni minden egyes speciális szakaszt, felmérni ez esetleges veszélyeket és kockázatokat. Felfedezhetjük az ugratókat, valamint egyéb veszélyforrásokat, csakúgy, mint azokat a sík szakaszokat, ahol csak a sebességre kell koncentrálni.
Én három nappal a verseny előtt érkeztem meg, hogy Stephane Peterhansellel közösen szemügyre vegyünk minden egyes speciális szakaszt. Még mielőtt többször is megnyerte volna a Dakart, Stephane itt robbant be először a köztudatba. Ma már autóban indul a Dakaron, de évente visszatér Trèfle Lozérien-re, hogy motoron is szerencsét próbáljon.
Meglátjuk, milyen gyors leszek az elkövetkező napokban. Keményen dolgozom, hogy felépüljek a sérülésemet követően, és majd a versenyen kiderül, hogy ez mennyire sikerült. A megszokott motoromnál valamivel kissebbel, egy KTM 350 Enduroval vágok majd neki a távnak.
A Madagaszkár című film sztárjai, szinkronhangjai a Cannes-i Filmfesztiválon © Getty Images
Nagyon szeretnék természetesen nyerni, de ugyanilyen fontos, hogy jól érezzem magam itthon, ezért az eredmény ezúttal talán kisebb jelentőséggel bír. Persze mindent beleadok; célom mindig is az volt, hogy megközelítsem Stephane Peterhansel eredményeit, meglátjuk majd ez mennyire sikerül.
Úgy érzem a Trèfle Lozérien szórakoztató lezárást biztosít majd ennek az igen szürreálisan induló hétnek. A vörös szőnyegen állni a Cannes-i Filmfesztiválon nagyon más, mint egy sárral borított mezőn száguldozni. Hivatalosan azért érkeztem Cannes-ba, hogy bemutassam könyvemet, a Dakar X4-et.
Örültem a környezetváltozásnak, és nagyon szeretek új emberekkel is találkozni. Tudom azt is, hogy a barátnőm imádta, hogy végre lehetősége nyílt filmsztárként kiöltözni. Én sem akartam lemaradni mögötte, így szmokingban és csokornyakkendőben érkeztem.
Beültem az egyik vetítőterembe, és végül a Madagaszkár 3-at néztük meg. Rengeteg a komoly film a fesztiválon, ezért örülök, hogy sikerült egy olyat elcsípnem, amit értek is. Ha hazaértünk, a kislányunkkal is megnézzük majd.
A cannes-i út remek alkalom volt, hogy népszerűsítsem a könyvemet. Remélem ez a plusz hírverés segít az eladásokon, hogy még több pénzt adhassunk a Szenegálban működő iskolámnak.
A Cannes-i Filmfesztiváltól a francia sártengerig | Cyril Despres blogja