A Spanyolországban született, Németországban nevelkedett, New Yorkban élő testvérpár, HOW és NOSM világhírű graffiti művészek, akik a világon mindenütt dolgoztak graffiti projekteken, amelyek közül nem mind alakult terv szerint.
Az ikertestvérek, HOW és NOSM állandóan mozgásban vannak. Jelenleg Rio de Janeiróban készítenek muráliákat, majd rövid időre hazatérnek New Yorkba, ahonnan a hónap végén Miamiba utaznak a Primary Flight projekt megfestésére az Art Basel héten.
A spanyolországi San Sebastianban látták meg a napvilágot, Düsseldorfban nevelkedtek és végül 1997-ben New Yorkba költöztek, ahol a mai napig élnek és alkotnak (aTATS CRU csoport tagjaként). Csak annyi időre álltak meg, hogy elmeséljék, milyen érzés, hogy már nem csupán egy egész város, hanem egy egész világ ismeri őket.
A reptéri biztonsági ellenőrzésen átengedik a festékszórót?
Nem. Régebben a 60 ország közül, ahol megfordultunk, jónéhányba vittünk magunkkal festéket, de ma már az is szerencse, ha egy dobozzal sikerül átjutnunk a biztonsági ellenőrzésen.
Könnyű Brazíliában festéket venni?
Általában sehol sem probléma a festék beszerzése, a kérdés pusztán annyi, hogy az ember akarja-e a barkácsboltokban kapható pocsék festéket használni. Az összes nagyobb brazil városban lehet spray festéket kapni, és megvan az emberünk, Beam - akinek több graffiti ellátó boltja is van Rióban -, hogy gondoskodjon arról, ne legyen hiány festékben. Egyébként meg piros, fehér, fekete - mindössze erre van szükségünk. Emellett latex akrilt használunk a nagy felületekre.
Úgy tűnik, sokat utaztok. Mi az a tárgy, ami nélkülözhetetlen számotokra az utazásnál?
Így van, elég sokat utazunk, és már megvannak a szokásaink. A ruhák mellett a vázlataink és a különböző szórófejek teszik ki a csomagunk legnagyobb részét. Nem bízunk a külföldi szórófejekben. Elég nehéz beszerezni őket, és a helyi firkások nagyon gyorsan felvásárolják a graffiti boltokból.
Más Európában dolgozni, mint az USA-ban?
Nincs nagy különbség. Volt lehetőségünk kitanulni a bizniszt New Yorkban, ahol nagy nevű cégekkel akadtunk össze. De igazából mindenhol ugyanaz a történet. Mindenhol a maximumot kell adni a minőség tekintetében, és észnél kell lenni üzleti vonalon is, legyen ez a része bármilyen unalmas is.
Művészek vagyunk, szeretünk festeni, de meg is kell élnünk. Ami az utcai festést illeti, New York az 1990-es években sokkal jobb hely volt, mint manapság. Sokkal könnyebb volt megszerezni az engedélyt egy nagy muráliához akkor, mint most. Az európai városokban a rendelkezésre álló falfelület mennyisége igen korlátozott, így a legtöbb művész a külvárosi vasútvonalak falaira fest illegálisan.
Megosztanátok velünk egy jó festős történetet?
2001. szeptember 11-én elutaztunk New Yorkból Bogotába, ahol elég kemény kalandban volt részünk. Nem elég, hogy a tévében láttuk az ikertornyok leomlását, nekünk is részünk volt egy kis erőszakban aznap. Vásároltunk némi Abro nevű kolumbiai festéket, ami igen népszerű Dél-Amerikában és a karib-tengeri térségben, és készültünk egy kis vonatfestésre a szálláshelyünk közelében. Megvártuk az estét és néhány helyismerettel rendelkező nem graffitis haverral elindultunk.
Nekik nyilván nem volt tapasztalatuk vonatfestés ügyben, de biztosítottak minket arról, hogy nem lehet nagy probléma belőle, hiszen errefelé ez nem divat. Azt tudtuk, hogy Dél-Amerikában extrém vagyonbiztonsági megoldásokra lehet számítani, és mivel ez egy nosztalgiavonat volt, az egyetlen ilyen a városban, mi másképpen gondoltuk, mint ők.
Így miután egy vacak kerítésen át bejutottunk a területre, óvatosan közelítettünk a vonat felé. Mi eléggé fel voltunk pörögve, a haverjaink meg be voltak rúgva és hangoskodtak, ami szintén nem segített. Ekkor HOW egy torony mellett egy árnyékot pillantott meg, és észrevette, hogy az árnyéknak géppuskája is van. A haverjaink még ekkor is azt mondták, hogy az őrök nem fognak semmit csinálni - azonban ebben tévedtek.
Nem elég, hogy azok tüzet nyitottak ránk, egy iszonyú nagy Rottweiler kinézetű dög rohant utánunk ugatva - ekkor mindannyian elérkezettnek láttuk az időt, hogy lelépjünk. A kutya sajnos túl gyors volt hozzánk képest, így az egyik idegenvezetőnk inkább megállt és egy fejrúgással belassította. Ezzel az ugató probléma megoldódott, de a golyók még mindig ott röpködtek körülöttünk, amikor NOSM eltaknyolt a síneken és kificamította a nagylábujját.
Valahogy sikerült meglógnunk, és elmentük alkohollal kúrálni a fájdalmat. Másnap NOSM valami vudu dokival helyrerakatta a lábujját, és elindultuk falazni - persze ez sem lett volna kerek a rendőrös üldözés nélkül.
Ízelítő a srácok műveiből:
Red Bull
Red Bull
Red Bull
Red Bull
A New York-i graffiti testközelből