Cowboys & Aliens 1 2011 Universal Pictures


Bár nem az a „komoly westernfilm”, mint aminek titulálják, mindenesetre a Világok harca és a Vadnyugat izgalmas ötvözete, amely minden követelménynek megfelel.

„A film a Cowboyok és űrlények címet kapta, a megoldás pedig a címben van” - poénkodott a rendező, Jon Favreau a film brit bemutatóján, a londoni O2-ban. „Pontosan az, ami rá van írva - azt hiszem, a britek így szokták mondani” - tette hozzá.
Valószínűleg egy „komoly” westernfilm készítése csábította az olyan tehetségeket, mint Harrison Ford és Daniel Craig, ahogy azonban Favreau helyesen elismeri, a film a két, korábban különálló műfajt ötvözi. A western és a sci-fi nézőcsalogató elemeinek ötvözése mellett, ami ezt a filmet még izgalmasabbá teszi, azon felül, hogy mindkét műfaj klasszikus filmjeinek jellegzetes elemét felvonultatja, az az egyértelműen vadnyugati témák használata az alien műfajon belül.

Az első pillanattól kezdve, amikor a véres és zavart Jake Lonergan (Daniel Craig) magához tér, és fogalma sincs, ki ő, és mi történt vele, csuklóján pedig egy titokzatos karkötő, megkezdődik az idegen utazása az ismeretlen területre. Megérkezése Absolution városába (hova máshova?), ahol helyben hagyja Percy-t (Paul Dano), a mindenek felett álló helyi marhatulajdonos, Woodrow Dolarhyde (Harrison Ford) mindenkit terrorizáló fiát, értelmetlen erőszakot, törvénytelenséget, továbbá félelmet és bizalmatlanságot vált ki.

null 2011 Universal Pictures
 
Craig a film angliai bemutatóján poénkodott, hogy zavarban volt a Forddal közös jelenetekben, a filmbeli első találkozásuk azonban igazi westernes-brutális, a kemény fickó, Lonergan ugyanannyi pofont ad a seriff felett is uralkodó idősebb Dolarhyde-nak, mint amennyit kap tőle.

A film akkor kezd érdekessé válni, amikor a pusztító űrhajóikkal érkező űrlények letarolják a helyi törvényen kívülieket, útonállókat és cowboyokat, és mint egy legyőzhetetlen ismeretlen erő az éjszakában, gyilkolnak, lasszóval fognak és túszokat ejtenek a városból Világok harca stílusban, majd eltűnnek, romokat hagyva hátra.

A helyi közösség egymástól különálló részei – a tömeg, a város lakói (köztük a klasszikus kedvencek, a félős kocsmatulajdonos, a filozofikus pap, a tágra nyílt szemű fiú és így tovább), indiánok és mindenki – mindannyian kénytelenek összefogni az űrlények legyőzésére, mivel mindenkit megtámadnak és megölnek az aranyért, amire térben és időben rá tudják tenni a mancsukat. (Legalább ez nem egyértelmű, az űrlények, és hogy kik ők valójában, a mellékszálakból derül ki.) A vonakodó Dolarhyde és Lonergan a közös cél érdekében kénytelenek együttműködni, mint Clint Eastwood és Lee Van Cleef.

A másik talány a mandulaszemű szépség, Ella (Olivia Wilde), akinek jelenléte rejtély, csak később, a mellékcselekményből derül ki, ami nem igazán kapcsolódik a cselekményhez.
Nem tudom, a vezető producernek, Steven Spielbergnek mekkora befolyása volt a filmre, azonban nyilvánvalóak a klasszikus Spielberg-i elemek… a bizonytalanság és a nem működő család, az emlékezetkiesés és az összekavarodott érzések: gondoljunk Richard Dreyfuss Roy Neary-jére a Harmadik típusú találkozásokban és Elliottra, az E.T., a földönkívüliben (ó, és a hatodik érzékkel rendelkező kutya, aki összebarátkozik Lonergannal szintén Elliott kutyájára, Harvey-ra emlékeztet az E.T.-ből); a táborban uralkodó paranoia és az űrlények miatti rettegés Dennis Weavert idézik, ahogy egy útszéli kávézóban pánikol a Párbajban.
Az egyértelmű idegen veszély a velociraptorok elől elrejtőző gyerekekre emlékeztet a Jurassic Parkból; a sikoltozó szörnyek keresik a tőlük néhány méterre lélegzetvisszafojtva rejtőző tágra nyílt szemű fiút, Emmettet (Noah Ringer). Az űrlények megfelelően egyszerűek, undorítóak, brutálisak és félelmetes kinézetűek; nem E.T.-k.
 

null 2011 Universal Pictures
 
Ford fantasztikus alakítása ellenére végig Craig az igazi nagyágyú. Még nem igazán szabadult meg a Bondos imidzstől, különösen amikor a rettenthetetlen Ella osztogatja a pofonokat, mint egy Bond-lány, ő pedig ugyanazt a hímsoviniszta, erőszakos gyilkos és törékeny ember benyomását kelti, mint sok esetben a 007-es ügynök.

A befejezés, anélkül, hogy lelőnénk a poént, tiszta Indiana Jones; Lonergannak menekülés során sikerül elhagyni/visszaszerezni a kalapját. Már a vége előtt ki lehet találni, mi fog történni, ez azonban egyáltalán nem von le az értékéből.
Mindenekfelett, ha a klasszikus vadnyugati elemekre, a jóvátételre és a megbocsátásra számítunk a film végén, itt megtalálhatjuk őket. Oké, a befejezés kissé bugyuta és közhelyes, a cselekmény egy része pedig – például hogy termettek ott az űrlények, és különösen a Wilde által játszott szereplő – nem igazán működik.

Azonban a tény, hogy a Cowboyok és űrlények pontosan az, mint ami rá van írva, és nem keres kifogásokat, mindenért kárpótol.

Cikk részletek